Seite 232 [232]
A történelmi és a lokális múlt emlékezete e 231
csont. De azóta minden nagypénteken úrfelmutatás idején odatünik a pap két
ministránsával és megáldja a csontokat, mert éppen olyanok ezek, mint az apró¬
szentek csontjai. Hát ilyenek történtek a régi időkben."
Békéscsaba Gerendás pusztájának egyik homokhalmáról, az ott található temp¬
lomromokráól és a körülötte heverő , temérdek embercsontról", valamint a kul¬
tikus helyhez kapcsolódó, a két világháború között is fennmaradt egyházi rí¬
tusról 1922-ben Újfalusi Szentkereszty Tivadar, Békés vármegye tanfelügye¬
lője adott hírt." A monda viszont az előkerült (vagy csupán hallomásból ismert)
csontok eredetének explikációját, az egykori település és templomának ezúttal
is mesei motívumok alapján megkomponált pusztulását mutatja be.
A basa által követelt lányok legendájának narrációja is figyelmet érdemel.
A templomot az , ősapák" a terület birtokba vételének idején építették, vagyis
az elbeszélés a mitikus kezdetekhez nyúlik vissza (a , pontos" kronológia a to¬
vábbiakban is hiányzik: , akkoriban", , egyszer aztán"), a lerombolása és a lá¬
nyok önfeláldozó halála pedig a nagypénteki úrfelmutatáskor következik be.
A történet drs-ámai kompozícióját a törökök fenyegetésének megismétlése adja,
amit az evangéliumi szavak nyomatékosítanak (,kő kövön nem marad"). Az
adatközlő végül az emberi maradványokat az aprószentek csontjaihoz hason¬
lítja.
Lehetséges, hogy a képzelőerő, valamint az egyházi szokás, a nagypénteki
áldás alakította a templom és a település török kori pusztulását generációk óta
ismert és továbbadott , régi történetté", amelyet a modalitást teremtő elbeszé¬
lő sztereotípia zár le (, hát ilyenek történtek a régi időkben"). A pusztulás azon¬
ban a narratívában szakralizálódik, az önfeláldozás és a megváltás örök érvé¬
nyű morális példázatává válik, a hétköznapi nyelvhasználat a vallásos tapasz¬
talattal, illetve a liturgikus beszédmód készen kapott konvencióival egészül
ki. Ez adja a történet drámaiságát, és arra utal, hogy az egyház aktívan járult
hozzá a múlt mitikus képzeteinek és orális hagyományának alakításához, va¬
lamint - a jelenteseit veglegesitö - nyelvi megformäläsähoz.
A végvári küzdelmek egyik legismertebb alakja a Szigetvárt védelmező
Zrínyi Miklós, akit a nem kevésbé híres dédunoka tett eposzi hőssé, minda¬
zokkal az erényekkel ellátva (bátorság, bajtársiasság, önfeláldozás), amelyek
a szerepe által elvárt cselekedetekben nyilvánultak meg." Az 1647-1648 telén
írt Szigeti veszedelem egyúttal hiteles történetté kanonizálta az ostrom kevésbé
dokumentált eseményeit, és mintát kínált az évszázadokkal későbbi képzőmű¬
660 Szendrey Zs. 1921. 133.
661 Ujfalusi Szentkereszty T. 1922. 86.
6% Maclntyre, A. 1999. 169.