Seite 223 [223]
222 e Eltűnt falusi világok
zad második felétől a különböző kiadványok, majd a századforduló Rákó¬
czi-kultusza is alakította. Az átadás és az átvétel mögött , teremtő folyamat,
a hagyomány újraalkotása" figyelhető meg, amelyben a múlt és a jelen kap¬
csolódik össze. Az etnográfus tehát lemond arról, hogy a mondákban az év¬
századok óta változatlanul megőrzött és a jövő perspektíváját nélkülöző, a , még
fel nem talált, a még ki nem mondott új összetevőitől" megfosztott hagyományt ke¬
resse, az elmondott történetek viszont a , népi gondolkodás és érzésvilág" ku¬
tatásának forrásaivá válhatnak."
A különböző történelmi események emlékeinek kutatása egy-egy tájegy¬
ségre vagy településre irányult, azt feltételezve, hogy azok mint , memorizált
pontok” a mondakör toväbbterjedö alapreteget adjak.°” A sárospataki Rákó¬
czi Múzeum 1957-ben írt ki pályázatot az Abaúj és Zemplén megyei mondák
„felderitesere”, ami ugyancsak több tucat település lakosságát mozgósította,
majd Balassa Iván az 1960-as évek elején a bodrogközi Karcsán végzett gyűj¬
tőmunkát. Ő a szövegeket tematikájuk, 8! illetve az adatközlők szerint rend¬
szerezte, és a történetek mondását is megfigyelte. A dramatikus előadás befo¬
gadói élményt biztosított, ezért erre a karcsai hallgatóság , igényt tart, és azt
a tartalmi és formai elemeknél fontosabban érzi." (Az interjúk nagy része tár¬
saságban készült.) Az egyik legtöbb mondát ismerő, a Bibliát, valamint törté¬
nelmi és ponyvaregényeket olvasó adatközlő pedig úgy vélekedett, hogy , ezek
a dógok így megtörténtek. Most mán nem hisznek benne, de a régi öregek
azok mondják, hogy így vót. Én elhiszem eztet, de nekem nem hiszik el."?2
Azok a történetek tehát, amelyek az idős parasztember számára a múlt hagyo¬
mányának a fenntartói, az 1950-es évek fiatal generációjának körében hiteles¬
ségüket vesztve, legfeljebb a szórakoztató időtöltés eszközei lehettek.
Dobos Ilona Zempléntől Győr megyéig, az ország számos településén, pél¬
dául Tarcalon, Bodrogkeresztúron, Tápén, Uriban, Tinnyén és Lipóton gyűj¬
tötte a történeti mondákat és a folklorizálódó, de a népköltészet hagyományos
műfajai közé be nem sorolható élmény- és , igaz" történeteket, valamint az
életrajzokat. Az etnográfus fontosnak tartja a különböző , társadalmi rétegek"
történelmi érdeklődésének, a hagyomány átadásának, a , felülről" érkező ha¬
tásoknak, valamint akommunikatív emlékezet és a folklorizáció összefüggé¬
seinek a vizsgálatát, és úgy véli, a történetek , megörökítéséhez, sőt még a lét¬
529 Ferenczi I. 1963. 107, Ferenczi I. 1966. 57-58, 62-63. Kiemelés az eredetiben.
630 Ferenczi I. 1966. 63-64.
§1 Természetfeletti erővel rendelkező emberekhez és tárgyakhoz, természetfeletti lényekhez
kapcsolódó, valamint történeti mondák.
62 Balassa I. 1963. 22-23, 28.