Seite 216 [216]
OCR
A TÖRTÉNELMI ÉS A LOKÁLIS MÚLT EMLÉKEZETE ove A néphagyományok közé sorolt történeti mondák 19. századi gyűjtését a múlt -— akár az eredetkérdésig visszanyúló — megismerése, valamint a nép , történeti tudatának" igazolása motivälta.*” Az etnogräfusok, a nyelvészek és a történészek, továbbá a műkedvelők által végzett munka azonban ezeket a reményeket nem váltotta be. Pesty Frigyes 1864-ben a helynevek és a nép körében élő mondák összegyűjtését kezdeményezte, ám az ezt ellenőrző helyi , szakértők" (lelkészek, tanítók és jegyzők) nem voltak elégedettek. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Derzsen például, ami a , köznép nyelvén él, arra építeni nem lehet, mert sem az eredetét, sem az értelmét előadni nem képes." A szöban rögzitett és továbbadott tudás kritikája fogalmazódik meg, amivel szemben Pesty néhány évvel később a szakszerűsödő történetírást nevezi meg a nemzeti vagy a társadalmi emlékezet autentikus képviselőjének." A népmondákat gyűjtő folkloristák a nép , történeti tévedéseit" ugyancsak érzékelték. A meséket és mondákat megörökítő Kálmány Lajos az 1910-es évek elején azt írja, a ,népet tartottam szem előtt, mikor Attilát, Budát, Delilát őseinknek jelentem, a Mátyás királyról szóló adomákat a mondák közé soroltam, melyeket a nép megtörténteknek hisz. Még hallani sem szereti, hogy ezeket az adomákat más országban más jeles emberhez fűzik, hogy mindez csak mese, nem valóság: úgy látom, hogy fáj neki a kiábrándulás.""? A Temes, Torontál, Arad és Csanád megyei falvakban szolgálatot teljesítő káplán tehát a nép felvilágosítását sem mulasztja el, ugyanakkor nem lehetünk biztosak abban, hogy feljegyzései minden esetben , hitelesek" (az elhangzottakkal megegyezőek) voltak. A hagyatékát vizsgáló Kovács Ágnes arra a következtetésre jut, hogy a hosszabb meséknek csak a részleteit írta le szó szerint, a többit emlékezetből pótolta (feltehetően így járt el a mondák esetén is), és a publikálás előtt a szövegeket háromszor-négyszer átírta. 599 A fejezetben nem foglalkozom a mondák fogalmi meghatározásával és a gyűjtések történetét végigkísérő, a nemzetközi és a hazai folklórkutatásban meghonosodott rendszerezéseivel sem. Erről például Dömötör T. 1979. 259-282, Voigt V. 1965. 200-220, Dobos I. 1970. 97-112. 6 Idézi Luby M. 1985. 22, Mizser L. 1997. 77. 60! Gyani G. 2000. 104. 2 Kälmäny L. 1914. IX. 63 Kovacs A. 1961. 432-433.
