Seite 216 [216]
A TÖRTÉNELMI ÉS A LOKÁLIS MÚLT
EMLÉKEZETE
ove
A néphagyományok közé sorolt történeti mondák 19. századi gyűjtését a múlt
-— akár az eredetkérdésig visszanyúló — megismerése, valamint a nép , történe¬
ti tudatának" igazolása motivälta.*” Az etnogräfusok, a nyelvészek és a törté¬
nészek, továbbá a műkedvelők által végzett munka azonban ezeket a reménye¬
ket nem váltotta be. Pesty Frigyes 1864-ben a helynevek és a nép körében élő
mondák összegyűjtését kezdeményezte, ám az ezt ellenőrző helyi , szakértők"
(lelkészek, tanítók és jegyzők) nem voltak elégedettek. A Jász-Nagykun-Szol¬
nok megyei Derzsen például, ami a , köznép nyelvén él, arra építeni nem lehet,
mert sem az eredetét, sem az értelmét előadni nem képes." A szöban rögzi¬
tett és továbbadott tudás kritikája fogalmazódik meg, amivel szemben Pesty
néhány évvel később a szakszerűsödő történetírást nevezi meg a nemzeti vagy
a társadalmi emlékezet autentikus képviselőjének."
A népmondákat gyűjtő folkloristák a nép , történeti tévedéseit" ugyancsak
érzékelték. A meséket és mondákat megörökítő Kálmány Lajos az 1910-es évek
elején azt írja, a ,népet tartottam szem előtt, mikor Attilát, Budát, Delilát őse¬
inknek jelentem, a Mátyás királyról szóló adomákat a mondák közé soroltam,
melyeket a nép megtörténteknek hisz. Még hallani sem szereti, hogy ezeket az
adomákat más országban más jeles emberhez fűzik, hogy mindez csak mese,
nem valóság: úgy látom, hogy fáj neki a kiábrándulás.""? A Temes, Torontál,
Arad és Csanád megyei falvakban szolgálatot teljesítő káplán tehát a nép fel¬
világosítását sem mulasztja el, ugyanakkor nem lehetünk biztosak abban, hogy
feljegyzései minden esetben , hitelesek" (az elhangzottakkal megegyezőek)
voltak. A hagyatékát vizsgáló Kovács Ágnes arra a következtetésre jut, hogy
a hosszabb meséknek csak a részleteit írta le szó szerint, a többit emlékezetből
pótolta (feltehetően így járt el a mondák esetén is), és a publikálás előtt a szö¬
vegeket háromszor-négyszer átírta.
599 A fejezetben nem foglalkozom a mondák fogalmi meghatározásával és a gyűjtések történe¬
tét végigkísérő, a nemzetközi és a hazai folklórkutatásban meghonosodott rendszerezései¬
vel sem. Erről például Dömötör T. 1979. 259-282, Voigt V. 1965. 200-220, Dobos I. 1970. 97-112.
6 Idézi Luby M. 1985. 22, Mizser L. 1997. 77.
60! Gyani G. 2000. 104.
2 Kälmäny L. 1914. IX.
63 Kovacs A. 1961. 432-433.