Page 211 [211]
OCR
210 e Eltűnt falusi világok A mezőkövesdi adatközlő gyerekkorában a történetek hallgatójaként, majd a legénycsoport tagjaként, végül az ólaskert tulajdonosaként vett és vesz részt a tanyázásban. A tanyakert azonban nemcsak szocializációs közeg és a helyi (térfi) közvélemény fóruma, hanem emlékezetközösség: a régi történetek fenntartója és továbbadója, ezáltal a generációk közötti folytonosság biztosítója (,hatvan-negyen-huszonot éves férfi mind együtt volt"), és a narráció a történetekbe való gyerekkori beavatásra is utal. Emellett a megvitatott s új és új jelentésekkel ellátott történetek elbeszélése, valamint az együttlét rítusai, "7 ami a tanyázás alatt az egyenlőség képzetét kelti és a társasság feltétele, mind-mind az , együttes élmény" forrása," és a csoport szimbolikus kohézióját erősíti. (A történetmondás élménytadó és identifikáló szerepe az etnográfussal folytatott beszélgetésre is érvényes lehet.) A VÁROSI LEVEGŐ SZABADDÁ TESZ Nincs pontos tudásunk arról, hogy a dualizmus időszakában és a két világháború között mekkora volt a falvakból a városokba telepedők és hosszabb-rövidebb időre munkát vállalók létszáma, és arról sem, hogyan valósult meg az egykori és az új életformák összeegyeztetése, s ez milyen konfliktusokat okozhatott. Az etnográfusok legfeljebb a visszatérőket kérdezhették: Fél Edit Mezőkövesden például az egykori ingázókat" vagy Hofer Tamas Tiszaigaron egy olyan adatközlőt, aki fővárosi emlékeiről mesélt: , Úgy vót, hogy ez az Emődi Pista nekem barátom vót, már gyerekkoromba együtt nevelkedtünk... Akkor kérem szépen tizenhét évesek lettünk, ő hamarabb felment Pestre, és nekem írta, hogy Pesten ü már postakocsis. Szép ruhája van, mi az ördög, milyen jó ott lenni Pesten. Én is nekibokrosodtam, én is fölmentem Pestre. Ő engem ott várt az állomásnál a Keletibe, mikor kimentünk. Persze nagy öröm vót, hogy összetalálkoztunk. Kimentünk a Keleti végibe. Azt mondja nekem, üljünk fel a villamosra. Olyan nincs, mondom én, hogy engem agyonüssön a villany. Hát ládd, aszongya, mennyien vannak benne. Nem bánom én, én nem ülök bele. Addig beszélt oszt, hogy fölmentünk a villamosra... A legutolsó megállónál, ahogy a Francia út "7 Ilyen volt például a tüzelés, amihez az idősebbek a villanyvilágítás bevezetése után is ragaszkodtak. Fél E—Hofer T. 2001. 238-239. 588 A fogalomra Mérei F. 1989. 29-44. 589 Fél Edit jegyzi meg, hogy az adatközlő , maga kívánja elmondani a régmúlt időt, a fiatalkorát és a mait." Néprajzi Múzeum, EA 2617. °° Néprajzi Múzeum, EA 2617.
