Oldal 205 [205]
204 e Eltűnt falusi világok
szálat se egy este, mert csak táncoltunk meg danoltunk. A legények muzsikáltak.
Kérték fel a maskarák a lányokat, egyet-kettőt fordultak, aztán mentek más fonó¬
házba. Volt köztük mindenféle. Kéményseprő kotróval, cigány, aki fúrót árult,
edényfoldozó, bádogos.
Legérdekesebb volt nálunk a kecske. Egy emberbűl állt. A bundája kecskebőr volt.
Azt vette fel magára, odabent így ment négykézláb. A feje be volt kötve surccal. A
szarva valódi kecskeszarv, bőrre erősítve, aztán úgy a fejhez kötve. Úgy ütközött ki
a surc alúl. No amikor aztán valaki ellenkezett, annak nekivágott, mintha döfte
volna. Volt ebben az utcában egy jány ne! Az úgy menekült az ágyra a kecskétűl,
mint akibe a csúnya nyavalya ütött.
A maskarának volt kísérője is. Az nem ment be. Figyelte, hogy gyünnek-e a
csendőrök. Ha aztán intett, hogy gyünnek, akkor aztán ki merre mehetett. Mene¬
kültek, mert szétzavarták a csendőrök a maskarát, meg akit elkaptak, meg is vertek.
(Az adatközlő férje közbeszól.) Egyszer mentünk az utcán a kecskével. A fonóházba
akartuk vinni. Egyikünk vezette, a másikunk hajtotta a sötétben. Gyött velünk
szembe a két csendőr. — Adjon isten! — Adjon Isten! — Hol voltak? — Voltunk, vol¬
tunk evvel a kecskével, nem akar az istennek se gyünni, hát elkéstünk vele, hát nem
tudunk vele bírni. — Vegyék a nyakukba — azt mondi a csendőr. És amikor a két
csendőr elhaladt, akkor felálltunk, megfordultunk, oszt kiabáltuk: — Hülye csendőr,
marha csendőr, hát nem ismeri meg a maskarát? De azzal mán futottunk is, mert
gyüttek. Nem tudtunk másfele menni, hát neki a Hernádnak, be a vízbe. Mert
nagyon gorombák voltak. Utáltuk őket nagyon. Mert ezt a kis szórakozásunkat is
üldözték. Még ezt is irigyelték tőlünk. De azért csak maskaráztunk. "9
Az őszi és a téli estéken végzett fonás unalmát és egyhangúságát a lányok be¬
szélgetése, a nótázás, a különféle játékok és mulatságok oldották, és előfordult,
hogy a munka mindehhez már csak alibiként szolgált. (,Ó, volt, hogy nem
fontunk két-három szálat se egy este, mert csak táncoltunk meg danoltunk.")
A látogatók maskarázásának sokféle változata volt (egyszemélyes jelenetek,
az aktualitása miatt nyilvánvalóan népszerű, az esküvőt utánzó szerepjátékok
vagy az ijesztgetéssel szórakoztató, ugyancsak a rejtőzködésre épülő és eroti¬
kus asszociációkat keltő kecskemaszkos alakoskodás)", ami a közönség, a fo¬
nóbeli lányok részvételével zajlott, és közös táncvigassággal zárult. S mindez
59 Dudás Istvánné (sz. 1902. Hernádnémeti). A Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi
Adattára 3904-3906.
50 A hasonló szokásokat gyűjtő Ujváry Zoltán pauzabilis véleménye szerint , az állat szar¬
vával, fejével böködte, ijesztgette a lányokat, akiknek a lábát, combját, farát a játékos a
bunda alól kinyúlva megfogdosta. A nők visongtak és többnyire nagy kavarodás keletke¬
zett, ami a fonóban levő legényeknek a lányok ölelgetésére igen jó alkalom volt." (Ennek
a mi szövegünkben is nyoma van.) Ujváry Z. 1997. 253.