Seite 200 [200]
A mindennapok emlékezete a paraszti társadalomban " 199
gekre adó (, bohócot csináló") mai , ítelezíssel" szemben, a régi, egyszerű és
természetes, a mostani fiatalok által , lenízett" táplálkozást biztosítja. Az egy
tálból étkezés pedig a gazda és a munkásai vagy a rokonság összetartozását
fejezi ki.
Az etnográfus a heti étrendről és a böjtölésről, a húsos és a hústalan na¬
pokról is kérdezte az adatközlőt. Fekete Lajos úgy emlékszik, hogy a péntek
„tesztäs nap" volt, ami nem vallási meggyőződésből vagy egyházi előírásból
eredt (ez számára nem több, mint , babona"), hanem az egyéni változatokat
megengedő laza szokásrend következménye (, úgy vót, hogyhát majd főzünk
pénteken egy kis gombócot vagy ezt vagy azt").
A 75 holdas kiskunhalasi gazda, Csonka Mihály memoárjában ugyancsak
foglalkozik az étkezésekkel. Egy disznótor leírását idézem:
1882-ben, egy bizonyos téli napon a nagyapáméknál disznótor volt. Akkor még
az is másként folyt le, mint ma. Szinte ünnepnek számított. Az asszonyok már az
előző nap elkezdték készíteni a sokféle jó réteseket. Torta, linzertészta, piskóta akkor
még nem létezett. A disznótor korán reggel jó törkölypálinkával és jó zsíros pogá¬
csával kezdődött. Ez volt az igazi magyar paraszt legjobb eledele. Nem pancsoltak
annyit az asszonyok össze incem-fáncom nyavalyákat, mint ma, és mégis különbek
voltak a maiaknál. Egészségesek, kitartóbbak és teltebbek voltak, nem olyan sovány,
gereben, vézna, renyhe alakok, mint a mai legtöbb asszonyka... Most hát hamar
elpakolni, kész az étel, ebédelni kell. Hamar aztán a sok asszony hozzáfogott a terí¬
téshez, ami ment is gyorsan, mert hiszen voltak elegen. Jött aztán a jó veseleves jó
húsdarabok benne, zöldség is volt bőven és metélt tészta vagy rizskása, esetleg
zsemleszeletek is előfordultak. Leves után jött a jó hagymás máj savanyúan, ecettel,
majd a fejpaprikás jó hüvelyes paprikával vegyest. Minél erősebb volt, úgy volt jó.
Kínálták aztán a vendéget: egyenek, falatozzanak! A máj és a paprikás után jött a
jó pecsenye, amivel aztán be is lett fejezve az ebéd. A vacsora majd többféléből fog
állni, most ez is elég . . . Mikor eljött az este, mindenki rakásra vergődött. Mert némely
szomszéd vagy rokon délután elment haza a dolgát intézni, jószágot etetni, miegy¬
más, kinek mi dolga akadt. De még aztán várni kellett, mert még a szarmäatnak?”
főni kell. Persze az asztal mellett könnyen várták a vacsorát, mert a bor az járta
558 Csonka Mihály (1875-1964) Nagy Czirok László néprajzi gyűjtő ösztönzésére, az 1940-es
évek végén írta meg az élettörténetét, ezután tíz éven keresztül a Néprajzi Múzeum pá¬
lyázataira készítette kéziratait, amelyek tematikája egészen változatos (a tanyai gazdálko¬
dás és a halasi , népélet" számos mozzanata, szokások, az I. és a II. világháború emlékei,
valamint tréfás történetek, viccek, mesék és anekdoták). Az idézett szövegrész 1952-ben
készült. Csonkáról, a kéziratról és aközlésmódról, amit mi is követtünk Romsics I. (szerk.)
2009. 33-38, 309-319.
5 Töltött káposzta.