Oldal 185 [185]
184 e Eltűnt falusi világok
preferenciák alakították. Az életút sikeres és , felfelé" ívelő: a , szegény" csiz¬
madia inasból (akinek az apja is , szegény ember") csaknem harminc holdas
nagygazda, majd bíró és , úr" lesz. A fiú számára azonban nem a földszerzés
(talán mert azt elveszti vagy mert az elődöknek sem volt földjük), hanem az
életforma és a viselkedés reprezentálta rendies választóvonalak átlépése: a ,pa¬
rasztoktól" megkülönböztetés és az , urakkal" való személyes kapcsolata a leg¬
fontosabb (az elbeszélésben ez többször visszatérő motívum). S ez mintha
a költekezést és az adósságcsinálást is felmentené, ami egyetlen félmondatban
fogalmazódik meg (, aztán könnyelmű lett"). De az elbeszélő arról is hallgat,
hogy a család törzsökösségét és a fixációt szimbolizáló , évszázadok óta Tóth
Márton ház" miként került más tulajdonába."
Amennyiben nem a fiú nézőpontjával azonosulunk, akkor az egyéni mo¬
bilitást a foglalkozási, a jövedelmi, a hatalmi és a presztízsstruktúra fix pont¬
jai közötti egyirányú elmozdulások helyett, inkább az életszakaszról életsza¬
kaszra változó és egymásba fonódó társadalmi helyzetek mozaikjaiként, illet¬
ve e helyzetekkel együtt folyton módosuló ambícióként értelmezhetjük,"
amelyek lokális jelentései az egykori társadalmi miliők szerint differenciálód¬
tak. Erre talán a megszólítások eltérései utalnak. Az , intelligensebb osztály"
(a kispolgárok, értelmiségiek)" és a zsidók az egykori kézműves mestert meg¬
illető és aparasztoktól megkülönböztető egyszerű , Tóth úr" titulust, a , falu¬
siak" (ők lehetnek a parasztok) a tisztséget, a hatalmat és a tekintélyt is kife¬
jező , Bíró úr" és talán a módosabb gazdák a patriarchális , Márton bátyám"
megszólítást használták (elvégre közel harminc hold földet szerzett).
Nem zárhatjuk ki, hogy ennek az életpályának másfajta észlelései és em¬
lékezetei is voltak. Tóth Márton fia sikeres életutat alkotott meg, de a történet
lezáratlan. Egy másik etnográfus, Kardos László beszélgetőtársai ugyanazo¬
kat a motivumokat említik, mégis a birtokát felelőtlenül elvesztő, urizáló , pa¬
raszt", a helyi közvélemény által elítélt alakját teremtik meg:
Tóth Mártonnak körülbelül 30 holdja volt. 1890 tájékán már csak 12, később az is
elment. Legvégső időben az Ürmösön volt 3 holdja meg egy páskuma. Annakelőtte
hintón járt, régi jómódú paraszt volt, cselédje volt, a bankkölcsön tette tönkre."
57 Bertaux-Wiame, I.-Thompson, P. 1997. 124-126.
>18 Előbb a földszerzés, majd az , urak" életmódjának elsajátítása motiválja.
5 Az egykori szereplők és a történészek (etnográfusok) kategóriái nyilvánvalóan ezúttal is
eltérőek.
= Id. Császár Lajos és Szabó Pál. Néprajzi Múzeum, EA 2391.