Oldal 184 [184]
A társadalmi mobilitás emlékezete e 183
lédeket alkalmaz. A föld gyarapítását a kínálkozó lehetőségek, a társadalmi
emelkedés falusi mintái és a jövőre vonatkozó tervei egyaránt motiválhatták
(presztízsének növelése minden bizonnyal bíróvá választását segíti), ám a va¬
gyon , elherdálása" úgy tűnik nem csupán a következő generáció kiváltsága,
megteheti azt a gyűjtő is. Adósságai miatt a birtokból - a narráció szerint — tíz
holdat el kell adnia."
E sokféle tevékenység sem határozta meg egyértelműen Tóth Márton tár¬
sadalmi helyzetét és annak változásait. A Függetlenségi Párt kortesvezéreként
a helyi politikai közélet aktív tagja, és a falusi, valamint a falun kívüli tekin¬
télyét szaktudása (a veszettség gyógyítása és a féregűzés) is növelte. Társadal¬
mi kapcsolatai szintén sokszálúak. Mestersége révén kerül kliensi viszonyba
a helyi földbirtokosokkal, akik a jó kommunikációs készséggel rendelkező
Tóth Mártont különböző tisztségekhez (hatalmi pozíciókhoz) juttatjak. („Ked¬
velték, szerették az urak, mert akkor presbiter vagy bíró nem lehetett senki,
csak az ő jóváhagyásukkal.") Az emlékező egy másik, egyenrangú relációkból
álló hálózatot is megnevez: iparosokat (kerékgyártót, kovácsot, kalapost)"",
továbbá a rektort, akik apja , barátai", és a komáit is közülük választotta.
Az adatközlő az egykori életforma néhány elemét is bemutatja. A kezdet¬
ben szorgalmas és a kiadásait pontosan számon tartó gazda , könnyelmű lett",
birtokát a cselédeire bízta, tisztségeinek (a státusreprezentáció), valamint az
urizálás költségei eladósodáshoz vezettek (, szállodára, vendéglőre, cigányra
sokat költött"). Öltözete a nemesekét és a , virtigli" iparosokét utánozta (az
emlékező számára az , egyik barat”, Aranyi rektor a referencia): ellenzős nad¬
rágot és csizmát hordott, a parasztokat azonosító gatyától viszont a fiát is el¬
tiltotta."
A narratívában ez gyerekkori élményként jelenik meg, ám bizonyos, hogy
a megalkotott élettörténetet a későn született fiú tapasztalatain kívül (az apa
ekkor már negyvennyolc éves), a családi hagyományok és a közösségi érték¬
"4 A földforgalomnak ez a dinamikája nem csak Tóth Mártonra volt jellemző. Az 1870-es
években a tiszaigari tó lecsapolása és a felkínált nemesi birtokok élénkítették a földpiacot,
ami (a nem kellően megfontolt) hitelfelvételek gyarapodását eredményezte. A 10%-os,
esetenként a 15-2090-os kamatterhek következtében az I. világháborúig a , parasztbirtoko¬
sokat" összvagyonuk felét meghaladó jelzálogkölcsön terhelte. Kardos L. 1997. 102, 117.
Márki Pétert már korábban megismertük, aki ugyancsak felhagyott az iparával, és a bir¬
tokából élt.
A fekete posztóból és barna vagy veres kordszövetből készült ellenzős zsinóros nadrágot
Tiszaigaron az 1910-es években kezdte felváltani a , polgárosultabb" német nadrág (a pan¬
talló), miután az egyik kereskedő, Brüll Vilmos üzletében megjelent. A parasztok csizma¬
viselete a 19. század végén terjedt el, amit ők nem a helyi mesterekkel csináltattak, hanem
a vásárokon szereztek be. Bakó F. 1992. 46, Kardos L. 1997. 102, 180-182.
515
516