Page 183 [183]
182 e Eltűnt falusi világok
Kortesvezér volt, függetlenségi, aztán bíró. Nagyon jól tudott beszélni, urakkal is,
az urak nagyon szerették. A csizmadia mesterséget már csak tíz évig folytatta. Akkor
megszaporodott a földje, 28 holdig ment. Hozzáfogott zsír és szalonnasütéshez,
a falusiaknak adta el. Volt neki egy nagy könyve, abba írta be a hiteleket, meg
minden kiadást. Mikor már volt földje, a bank útján szerzett pénzt, úgy vette meg
a következő darabot.
Aztán könnyelmű lett, a cselédségre bízta a gazdaságot, és tíz hold földet el
kellett adnia. Hozták Füredrül a lisztet a malomból, anyám megsütötte és mérte ki
kilószámra. Akkor anyám meghalt. Ha nagy szezon volt, nyáron állandóan sütöt¬
ték a kenyeret, de máskor elég volt egy sütés is egy héten. Akkor már nem vettek
földet, már el voltak adósodva. A bíró abban az időben maga szedte az adót és
minden héten kocsival vitte Egerbe. Ezek az utak sokba kerültek apámnak, szállo¬
dára, vendéglőre, cigányra sokat költött. Nagyon sok ideig kurátor is volt, meg
presbiter. Szatmári István kerékgyártó, Márki Péter kalapos, Aranyi József rektor
voltak a barátai. Kisfazekas kovácsmester, ez is komája volt, meg a többi is. Apám
mindig násznagy volt a faluban.
Ellenzős nadrágban járt, meg csizmában. Nem volt neki cipője. Aranyi, a rektor
se járt soha cipőbe, csak csizmába. Gatyát nemigen hordott, még nekem se engedte
meg, mikor gyerek voltam, pedig a falusi gyerekek mind abban jártak, én is szeret¬
tem volna úgy járni. Az intelligensebb osztály meg a zsidóság úgy szólította: Tóth
úr. A falusiak pedig: Bíró úr, meg Márton bátyám. Volt neki két tudása: a veszett¬
ség gyógyítása úgy emberre, mint állatra és a jószágból a féreg kiűzése. Más köz¬
ségekből is jöttek hozzá, ahogy elment a híre. Mikor még csizmadia volt, egy pár
évig az egyik úrnál kasznár is volt, Miskóczy Ábrisnál. Kedvelték, szerették az urak,
mert akkor presbiter vagy bíró nem lehetett senki, csak az ő jóváhagyásukkal. Dol¬
gozott az uraknak, és így szerezte az ismeretséget az urakkal. Mióta én ismertem,
Kossuth-szakálla volt neki, mert nagy Kossuth párti volt. Másnak nem is volt
a faluban Kossuth-szakálla, csak még Tóth Józsefnek, de ő paraszt volt. """
Tóth Márton elbeszélt életútja egészen változatos. Apja föld nélküli , szegény
ember", alkalmi munkákat végzett, és ez a fiú szocializációját is meghatároz¬
za: csizmadiának tanul, és több évi vándorlás után tért haza Tiszaigarra. Szak¬
májából azonban nem tud megélni, ezért aratást vállal, az egyik , úrhoz" kasz¬
nárnak szegődik, és ambíciója a földszerzés. A felesége varr, különféle vállal¬
kozásokba kezdenek (zsírt és szalonnát sütnek), és az összegyűjtött tőkéből,
valamint banki kölcsönből negyvenéves koráig 28 hold földet vásárolnak. Ezt
Tóth Márton először maga műveli (időközben felhagyott a csizmadia mester¬
séggel), majd nagygazdához illően és a nemesi birtokosokhoz hasonlóan, cse¬
58 K. Toth Marton (sz. 1888. Tiszaigar). Neprajzi Müzeum, EA 4075, Bakó F. 1992. 46-47.