Page 180 [180]
A társadalmi mobilitás emlékezete e 179
alkalmas. Apja földnélküli cseléd, aki gyakori helyváltoztatásra kényszerült:
településről településre, egyik majorból a másikba vándorolt (Ravazd-Liki
major-Péterdi-Táp), 1894-ben megnősült, majd 1902 és 1907 között Ameriká¬
ban vállalt munkát. Keresetéből alig több mint két hold földet tud vásárolni,
ami az 1920-as évek közepén a tápi vagyonváltsági földekből osztott három
holddal egészül ki. Ez az életforma a gyerekek szocializációját is meghatároz¬
ta, akiknek a saját gazdaságon kívül, más birtokokon kellett munkát vállalni¬
uk. De nemcsak a megélhetés bizonytalansága vált az emlékíró tapasztalatává
(a rosszabb termésű években ínségmunkára kényszerültek vagy kölcsöngabo¬
nából éltek), hanem a családi örökség is: a vándorlás, apja gyakori távolléte és
a beilleszkedés nehézségei a falusi társadalomba, amin a határban távol fekvő
„proletärföld” sem segitett.
Ez minden bizonnyal a földrajzi mobilitäst ösztönözte, aminek, mint „ri¬
tuális átmenetnek", az életpálya narratív megalkotásában fontos szerep jutott
(,a sorsomat meghatározó fordulat", ,egy kicsit sokat foglalkozom ezekkel
a dolgokkal, de érthető, mert nekem itt kezdődött el az igazi életem”).° A ka¬
tonazenészkért eltöltött időszakról van szó, ami egy számára vonzó és vágyott
életformával, kultúrával és közösségi élménnyel ismertette meg.
A fiatalkori ambíciót azonban (hogy zenész lehessen) hamar fel kellett
adnia, és a szülőfaluját családi kapcsolatai segítségével hagyta el. Legidősebb
bátyja, József ugyanis a fővárosban dolgozott, aki kocsimosói, majd kertészi
álláshoz juttatta." (Közben rövid ideig kerékpáros éjjeliőr, és egy évre kény¬
telen Tápra visszamenni.) A térbeli mobilitás és a tervezett foglalkozásváltás
tehát nem egyenes vonalú, , kitérőkkel" történik, és közben alkalmi munkákat
kell elvállalnia. Vágya az állandó alkalmazás (a , nyugdíjas állás"), ami szá¬
mára természetes módon a családi kapcsolatoknál és a formális ajánlásoknál
hatékonyabb pártfogó támogatását igényelte. (, Mivel gazdám leszármazottjai
mind nagyemberek voltak, arra építettem, majdcsak gondol rám valamelyik.")
Vagyis, ha a mobilitást az interperszonális: a személyes, a családi és az alkal¬
mazóhoz fűződő kapcsolatok dinamikájaként értelmezzük, akkor abban a ne¬
hezen konceptualizálható véletlennek és a kiszámíthatatlanságnak, Dobos
Flórián szemszögéből a szerencsének is szerepet kell tulajdonítanunk.""
506 Dobos F. 1993. 62, 64.
507 Ebben feltehetően bátyja munkaadójának is szerepe volt. Dobos Józsefet ugyanis először
Grabotsay Árpád főkertész alkalmazta, aki , saját ismeretségén keresztül villamoskalauz¬
nak ajánlotta be" (ezután lett villamosvezető). Grabotsay lányát pedig 1943-ban Dobos
Flórián vette feleségül. Balogh B. 2002. 77, 82.
>08 Ezt a személyes kapcsolatokkal vagy pártfogóval nem rendelkező testvérek életútja iga¬
zolja. A legidősebb nővér, Marcella, az elemi után, 1900 és 1910 között a fővárosban cseléd,
utána hazatért a falujába (férje szintén cseléd, majd napszámos). A következő lány, Teréz,