Seite 178 [178]
A társadalmi mobilitás emlékezete e 177
a nagyapa birtokvesztése, ami az adatközlő számára a lezárt múlt egyik szí¬
nes epizódja. Kérdésként az fogalmazódik meg, hogy a falusi hagyományban
miért a birtok kocsmai elvesztése lesz az ennél feltehetően összetettebb szo¬
cioökonómiai folyamat helyettesítője.
Dobos Flórián 1987-ben, hetvenöt éves korában írta meg a visszaemléke¬
zését, amelyben a mobilitás más irányait ismerhetjük meg.
a... Tihanyból került a család Ravaszdra. Apam mar itt született 1868-ban. Innen
indult a nagyvilágba, ezeket próbálom összeszedni, és papírra vetni. Első munka¬
helye úgy tízévesen a közeli Pannonhalmi Föapatsaghoz tartozö »Liki majorban«
volt. Ustoros, azaz amolyan béressegéd volt. Innen tovább ment egy-két faluval,
előbb Péterdin volt szolgagyerek, ahol megtanult egy kicsit svábul, onnan jött Tápra,
ahol a pap kocsisa lett. Itt ismerkedett meg anyámmal, amiből házasság lett, meg
sok gyerek. Összesen tizenkettő. . . Az első négy gyerek jövetele után apám kényte¬
len volt elhagyni az országot a század legelső éveiben a sok magyarral együtt,
méghozzá nem is egy, hanem két alkalommal... A második alkalommal ki akarta
vinni anyámat a gyerekekkel együtt, de anyám nem volt hajlandó, nem mert elmen¬
ni. Ezért Apám csak azon fáradozott, hogy minél több dollárral jöjjön haza. A hozott
pénzből meg tudta venni a csalitot, azaz három hold földet. Ebből a kis földecskéből
lett az egy, majd két tehenecske meg egy rossz szekér. Ekkor már nagyon boldog
volt apánk, hogy ezt is megérte, saját maga tudta megművelni kis földecskéjét, és
ebből szűkösen, de fölnevelte a sok gyereket... A bírótól kértük a kölcsöngabonát."
Adott is, egy feltétellel, hogy elvállaljuk az aratást nála, és majd az aratási részből
vonja le az adósságunkat. Némi gondolkodás után én és Imre bátyám el is vállaltuk,
úgy családi alapon. Mivel itt elég sok aratnivaló volt, valamennyi otthon lévő csa¬
ládtag részt vett benne, anyánkon kívül... 1934 őszén bevonultunk katonának
Győrbe. Ott volt alkalmunk néhányunknak muzsikálnunk."" Az indulók után
operákat tanultunk, imádtam az Aida szólóját. Itt ismertem meg egy egészen más
világot, amiről eddig nem is álmodtam. Itt volt már szórakozási lehetőség is, min¬
dennap volt kimenő, volt lehetőség ismerkedésre. A belvárosban volt a korzó, a sóstó
felé menő kisvasút mentén," ami mindig este tele volt katonával... Sajnos én már
annyira beleéltem magam ebbe az új életformába, hogy semmi kedvem sem volt
újrakezdeni valamelyik uradalomban, aratni, inkább a szebb életet szerettem volna,
de hát aki nem végzett zeneiskolát, annak menni kellet oda, ahonnan jött. Így visz¬
szamentem a falumba. De nekem már csak az járt az eszemben, hogy merre menjek
49 1931-ben.
"0 Tápon tanult meg hegedülni (a hangszert maga készítette), és kis zenekarával lakodal¬
makban lépett fel.
"1 Közben Nyíregyházára helyezték át.