a, Jumpoläst”, a hanyag munkät (a , nem dolgozást") jelenti. Lehetséges, hogy
Lőrincz József néhány esetből általánosít, és szigorú erkölcsi normarend sze¬
rint alkot ok-okozati összefüggést a birtokaprózodás és az életforma között.
A narratíva ugyanakkor azt mutatja, hogy a morális diskurzus, amely a szor¬
galmas munkát, a takarékosságot és a fogyasztás visszafogását a paraszti világ
immanens értékének tartotta, és amely a múltban legfeljebb az ezzel ellentétes
gyakorlatokat leplezte, az 1970-es években sem vesztette el az érvényét.
Az elbeszélés második részében Lőrincz József a családi múlt néhány moz¬
zanatát mutatja be."" Nagyapjának harminc hold földje volt," az örökleskor
ennél már kevesebb (, ami föld még vót, hatfelé ment"), ráadásul , annyi sok"
adósság terhelte. A hat gyermeknek tehát (amikor nem a saját családjáról volt
szó, ezt , lumpságnak" nevezte) legfeljebb néhány hold jutott, és azt sem tar¬
tották meg (mind eladogatta már"). Az okok kifejtése ezúttal elmarad, ami
könnyen megérthető: az emlékező nem szívesen beszél a személyes vagy a csa¬
ládi kudarcairól, az elszegényedés vélt vagy valós körülményeiről. Azt egy
közbevetett általánosítással fedi el (, hát akkkor nem dolgoztak olyan jól a
népek"), illetve az Én retorikai megjelenítésében az említett etikai értékrendet
követi. (, Én is összevesztem vele egyszer: — Te beszélsz, te ganaj? Oszt annyi
az adósságod, hogy ha ki akarod fizetni, szegényebb leszel, mint én vagyok.")
Számomra ebből két következtetés adódik. A jobbágyfelszabadítás után
Vámosmikolán az egyének (a családok) társadalmi helyzete rövid idő alatt vál¬
tozott meg számottevően, a legtöbb földdel rendelkezők is egy vagy két gene¬
ráció alatt a másik pólusra, a nincstelen szegények közé kerülhettek. Az em¬
lékező az okokat minden bizonnyal leegyszerűsíti, elhatárolódó bírálatot fo¬
galmaz meg, és — a saját családtörténet esetében — az efojtasra, a tabusitasra
torekszik.
A következő szöveg a , kemencei jobbágyok" társadalmi süllyedésének,
a birtokaik elvesztésének hasonló argumentumait kínálja. Az adatközlő nem
nevez meg családokat, az események datálása, valamint a morális állásfogla¬
lás is elmarad. Az emlékezet , támpontja" a két kocsmáros neve (a , Feri bácsi"
és , Nándi bácsi" névalak arra utal, hogy az elbeszélő gyermekkorának a sze¬
replői), és a narráció mintha egy anekdotikus novella epikus motívumaiból
építkezne. (, Amikor elmentek a kocsmába meginni egy féldecit, akkor az öreg
mind a kettőbe vágott egy rovást. Mikor mán jó sok vót: xNa te! Egy fertály
fődet vagy ezt vagy azt irass ram!«”, , Na akkor az úgy vót.") Ebbe illeszkedik