Oldal 169 [169]
OCR
168 e Eltűnt falusi világok szereplők történetein keresztül közelítünk hozzá. Elsőként egy kiskunhalasi gazda, Gyenizse Lajos 1932-ben írt memoárjából idézek. „Edös apamnak is volt már ez időben 45 frt redencziója, amire neki is mértek erre a tagosításkor"" javából-rosszából vagy 70 holdat; édös anyám is ezen inséges időben kapta meg apai-anyai jussát készpénzzül, 800 frtokat, amelyen 16 láncz szántóföldet vevőgedtek össze, amiknek a jövedelmét továbbra is a föld vételekre fordították apránként, hogy a széttagoltságban fekvő birtokaik egybe olvaszthatókká legyenek. . . Az öröklött 60 holdnyi földjük is 5 darabban s különböző nagyság és minőségüek voltak, ugy hogy a 260 holdnyi földtulajdon nagyon szét tagolt állapotban feküdt. Már ez évben" is lett a rokonoknak a jussából eladó, mert ők a jussukat olyan sok darabban kapták, mint édös apám. Az ilyen eladóvá lett földet azért is megkellett vennie, hogy a gazdasági akadály kissebb legyen, nem pedig azért, hogy a birtoka nagyobb legyen, s amig az eggyik ki sem volt egésszen fizetve, már ott volt a másik kényszer vétel. Így ment ez vagy 18 éven keresztül... 1869 őszén az uri gyerekek mind, akikkel eggyütt jártam a 4-ik osztályba, beiratkoztak a gimnázium 1-ső osztályába. Az iskolai pajtáskodás engem is sarkalt a beiratkozásra, s othon sikerült kikönyörögnöm, hogy engöm is beirattak... Öregapám ki adta a parancsot édös apámnak, hogy Pista, ezt a gyerököt ki vidd a tanyára, ne tanittasd urnak, van már az elég, ezeknek se jutt már elég hivatal... Az én foglalkozásom 1871-ben sok féle volt. Kitavaszodáskor a kanász kibetegedett, igy én lettem a kanász, 2 hónap mulva az felgyógyult, lettem bárány pásztor meg isztrongás is, majd fejös tehénpásztor, nyomtatás idején meg lóhajtó az ágyáson... 1875 végére meg szünt végleg a további pásztorkodási foglalkoztatásom, és béressé léptettek elő, s a következő évben már én voltam az ökrész béres, István bátyám meg a lovász béres. Mikor 70-ben az iskolából kikerültem, kaptam édös apámtól 1 fekete nőstény bárányt, a bátyám is kapott, a szaporodékjuk a miénk volt a gyapjujukkal együtt, és ha 10-ig szaporodott, akkor el kellett adni és csak három maradhatott. Nekem 70-től 75-ig annyit szaporított az az 1 bárány, hogy 1875 őszén 1 elő hasi fias üszőt vett édösapám a vadkerti vasaron 50 forintokert, igy beresse löttemkor marha tartäsom is lett... Ez évben** én is avancséroztam, mert ez évben mar éjjeli 6k6r legeltetö is kezdtem lenni, a kézzeli vetés, szénaboglya, kazal megrakására is reá szorittattam. . . 1887-ik évben meg is nősülhettem, az az év volt az, amikor a szolgai minden napi foglalkozásomon könnyithettem. Már ekkor az 1870-ben kapott bárány nevelményébőli jövedelmemből nemcsak nehány darab juh és szarvasmarhám is volt, hanem 14 hold jó és buczka talajból álló föld vételem is volt, s kevés költőpénz is ált rendelkezésem479 1862-ben. 480 1875-ben. 181 1878-ban.
