iparosnak neveli a fiát, annak a fél falu rokona, azokat tegezik, nem szólítják úrnak.
Előtte más kalapos nem volt a faluban. Péter bátyám sem emlegette, mert így híttam,
»Péter bâtyäm«, mert a sógorom volt. Karcagon volt inas, vándorolt is három évig,
de külföldön nem volt.”*7
Nemes Béla a két világháború között bíró volt a faluban, apósa asztalosmester,
és az iparosokat és a parasztembereket is kívülről, az , úriemberek" szemszö¬
géből ítéli meg. A két szöveg mégis egészen eltérő. Az első"? az iparszakmá¬
kat tekintélyelvű hierarchiába rendezi, ennek szempontjait azonban nem ha¬
tározza meg. A lakatosok és a gépészek, vagyis az uradalom mesterei talán
a szakképzettség, talán az , úri" birtokok presztízse miatt kerültek az első
helyre, a molnár mivel nem szorult más kenyerére, részesülhetett velük egyen¬
lő tiszteletben. A község szolgálatában álló kovács ezzel szemben alkalmazot¬
ti státusa vagy a bádogos a mélyen lenézett, ftémművességgel foglalkozó cigá¬
nyokéhoz hasonló tevékenysége miatt állhat a hierarchia alján.
Bakó Ferencet az iparűzés technikája érdekelte, de az adatközlő egy sze¬
mélyes történetbe is beavatta. Márki Péter valamelyik nagyobb birtokos (,úri¬
ember") természetes fia, aki a kalaposmesterséget választja, utóbb azonban
felhagy szakmájával. Az emlékező erről nem tesz említést," , léptékváltása"
azonban az előzőtől eltérő ábrázoláshoz vezet. Nemes Béla, mint egykori bíró,
tekintélyes ember volt a faluban, az iparosságról a presztízs által strukturált,
statikus társadalomképpel rendelkezik - ezt fogalmazta meg az első interjú¬
ban. Amikor viszont egyetlen szereplőt idéz fel, a foglalkozási csoportok bi¬
zonytalanná válnak, az egyén helyzetét a származása, tevékenysége és annak
változása, kvalitásai, egyéni és közösségi viszonylatai és nem utolsó sorban
az emlékezőhöz fűződő kapcsolata együttesen határozzák meg. A volt bíró
nyilvánvalóan többre tartja Márki Pétert úri — még ha törvénytelen — szárma¬
zása miatt, mint a parasztcsaládokban születő iparűzőket, akiket az , úr" meg¬
szólítás és amagázás semmiképpen sem illetett meg. Mindez végül arra hívja
fel a figyelmet, hogy a történetek (és az etnográfiai tudás) alakításához a gyűj¬
tők személyisége is hozzájárult.
A bemutatott szövegek úgy vélem alkalmasak a társadalmi reprezentációk
csoportalakulással összefüggő vizsgálatára. Létrejöttükben a helyi közvéle¬
17 Nemes Béla (sz. 1876. Tiszaigar). Néprajzi Múzeum, EA 4075, 4089, Bakó F. 1992. 57-58.
15 Ezt Fél Edit rögzítette.
59 Az etnográfusok viszont feltárták életpályájának néhány mozzanatát. Márki Zsuzsanna
az , úriembertől" egy szárazmalmot kapott ajándékba (az 1860-as évek elején 30 hold
földje is van), a fiú ennek jövedelméből 1885 körül kezdi a mesterségét. Hasznát birtok¬
vásárlásra fordítja, majd az I. világháború után felhagy iparával, és kizárólag a földből él.
Kardos L. 1997. 117, 149, 152.