Page 149 [149]
148 e Eltűnt falusi világok
struáltsága mégis bizonyosnak látszik. Csak találgathatunk, hogy az emléke¬
ző által megélt, ám egy másik személyre projiciált érzés, esetleg a másik hely¬
zetébe való beleérzés szándéka ihlette (ami az én megkettőződéséhez vezethet,
de ugyanúgy az identifikáció eszköze lehet)", vagy a hatalmi viszonyra vo¬
natkozó tapasztalatát jelenítette meg a fiktív történetben."
Ugyancsak nehezen megválaszolható, hogy a társadalmi struktúra tekin¬
télyelvű, bizalmatlansággal terhelt megjelenítésében a jelen (az 1970-as évek)
megélt interakcióinak vajon miféle szerepe lehetett? Annyi azonban nem vitat¬
ható, hogy az ily módon elénk táruló múlt nem csupán a halmozódó tapaszta¬
latokkal azonos, abban érzelmek és ítéletek is helyet kapnak. Ezért az élmény
(vagy a tapasztalat) és annak elbeszélése közötti kapcsolat legfeljebb áttételes,"
ami teret enged az önazonosság megteremtésének. Ez az identitás a csépai
adatközlő esetében, úgy tűnik, nem épül többre, mint a foglalkozásuk, a va¬
gyoni helyzetük, a lakóhelyük vagy az életmódjuk szerint sem meghatározott,
ám a faluban pontosan azonosított , szegény emberektől" való elhatárolódásra.
PÓGÁROK" És , JOBBÁGYOK" A PARASZTI TÁRSADALOMBAN
Szabó László Rozmics Péterrel Csépán több alkalommal beszélgetett, aki nem¬
csak a saját településének, hanem az alföldi tanyavilág társadalmát is jól is¬
merte.
, Példának hozom fel Kecskemét határát. 30 kilométer átmérőjű a határa. A túlsó
részén lakik a család, van 5-6 gyereke, fia, lánya. Az 30 kilométerről nem megy be
a városba, mert a lőcs eltört, megcsinálja maga. Ha ellik a tehén, levezeti maga,
a disznót, a lovat gyógykezeli, és ha a hám elpusztul, azt is megcsinálja. Ha a
gyerek csizmájának a talpa levált, azt is megfoldozza. Mindent a világon megcsinál.
És ha van 5 fia, az 5 fiúnak tanyát vesz. A körzetbe lehetőleg, hogy ne messze legyen
tőle. A család minden este összemén, megbeszélik, hogy mit vessenek a következő
gazdasági évben. Az apa megmondja a fiának, ha harminc- vagy negyvenéves is,
hogy mibe mit vessenek. De a világért vissza nem veti a szavát. ÉI boldogan, meg¬
szedi magát mindenki, de az öregnek, az édesapjuknak az irányításával. Az édes¬
#7 Tengelyi L. 2007. 222-223.
#8 Ez a narrativ technika máshol is megfigyelhető: , Hát mért csak éppen a Czuczok vagy
mért éppen a Palotayak vagy mért csak éppen a Tercsiek, és így zúgott a nép egy kicsikét.
Érezte magát az a másik ember is olyan embernek, aki éppen helyet foglalt..." Ricoeur, P.
2001. 21.
19 Gyáni G. 2010. 216.