Page 148 [148]
A rétegződés emlékezete + 147
ségházára , feljárókat" bizalmas viszony fűzte őket a falu elöljáróihoz, azaz
a származás és a kiváltságok, a formális és az informális kapcsolatok, valamint
az uralmi pozíciók jelölik ki a helyüket a falusi struktúrában.
Nem egy elitekről szóló szociológiai értekezést, hanem egy személyes visz¬
szaemlékezést olvastunk ezúttal, érdemes ezért a szöveget is szemügyre ven¬
nünk. Családok jelennek meg az elbeszélésben (a legrégebbi, a hagyomány
szerint a települést alapító familiäkröl van sz6, akikről határrészeket, szőlőket
neveztek el)", és az emlékek többször képszerű jeleneteket ideznek fel („het¬
köznap is az utcán jobban voltak öltözve, bot a kezében, szép tajtékpipa, ami
elarulta, hogy 6 gazdalkodo ember, nemes ember"). De a narráció mintha az
egykori kurialista falu közvéleményének hatására is utalna, amely a nemesek
kiválóságának tudatát megteremtve és fenntartva, a társadalmi hierarchiát
elfogadottá teszi (, azt mondták, csak a Palotayak. .. lehetnek még kisbírók is",
úgy tartották, ők egy fokkal különb emberek... és tényleg azok is voltak").
Bár ez alighanem elfojtott indulatokat váltott ki, látens (és mentális) konflik¬
tusokat eredményezett (és hát ezért egy kis gyűlölet más emberekben is élt").
Az etnográfus az adatközlőt a nemesekről kérdezte, aki azonban — hogy
a különbséget kiemelje — másokat is megelevenít. Az elénk táruló társadalom¬
kép dichotomikus (nemesek/gazdák - szegény emberek), a distinkció lényege
a szituatív viselkedés, a helyi hatalomhoz (a tekintélyhez) való viszony külön¬
bözősége. Az előbbiek magatartása a tanácsházán természetes, az utóbbiakra
a kisebbrendűség és a feszélyezettség, sőt ennek látható tünete jellemző (,,ha¬
lóverejték").
E mozzanatok megjelenítése talán a leginkább fejtörésre okot adó részlete
az elbeszélésnek, ami az identitás vagy az identifikáció képlékenységére és
változatos narratív eszközeire hívja fel a figyelmet. Az emlékező nagyapja
pásztorember, akit az említett szituatív viselkedés minősít (, voltak azért olyan
emberek, akik feltörték magukat, és bátran oda mertek menni a Tanácsházá¬
hoz. Ilyen volt az én nagyapám is. . . nagy tiszteletben tartották"), és aki ezáltal
a nemesekkel vagy a , feljárókkal" lesz egyenrangú." Az apa és a beszélő
( őmaga") nem része a történetnek, mely a befejező szakaszban, megismétel¬
ve és kiegészítve a korábbi motívumot, párbeszédekkel kelti életre a , főjegyző
úr" és a , szegény ember" közötti, majd az azt követő otthoni jelenetet. (,, Mikor
belépett az a szegény ember, először a szemüveg fölött nézett rá, utána meg
alatta. Elüvöltötte magát: Te mit akarsz! Akkorra a szegény embert a halóve¬
rejték már verte kifelé...") Az epizód egészen élethű és élményszerű, kon¬
#5 Szabo L. 1882. 235-239.
46 A megbecsülés , jele", hogy , Szolnokra is elvitték hintóval", ami a képviselévalasztasok¬
ra való szervezett szállításra vonatkozhat. Szabó L. 1982. 270.