Page 147 [147]
146 e Eltűnt falusi világok
esze is volt. Élettapasztalata. És azt nem verte ki a halóverejték, ha be kellett menni
a főjegyző úrhoz. Hanem bátran közéjük ment, és nagy tiszteletben is tartották. De
máskülönben így tisztségbe beválasztani: birtokossághoz, meg ilyenekhez, csak
a família. Azok maradhattak. De az egyházfiak is: mind azokból voltak. És hát ezért
egy kis gyűlölet más emberekben is élt. Hát mért csak éppen a Czuczok vagy mért
éppen a Palotayak vagy mért csak éppen a Tercsiek, és így zúgott a nép egy kicsikét.
Érezte magát az a másik ember is olyan embernek, aki éppen helyet foglalt...
Úgy tartották, hogy ők egy fokkal különb emberek, mint mások. És ezt tudták
éreztetni is. Már benne volt a beszédjükben: olyan bölcsen beszéltek. Megfontoltan,
lassan, komótosan beszéltek, nem kapkodtak. Egy fokkal okosabbak voltak, mint
mások. És tényleg azok is voltak. Aztán hétköznap is az utcán jobban voltak öltöz¬
ve, bot a kezében, szép tajtékpipa, ami elárulta, hogy ő gazdálkodó ember, nemes
ember. Ebből már látszott, hogy ő följáró ember. Nem úgy nevezték, hogy tanács¬
beli vagy tanácstag, hanem följáró ember. Egy bizonyos távolságot tartottak más
emberektől. Megkövetelték a tiszteletet, azt hogy előre illedelmes köszöntsék őket:
Dicsértessék a Jézus! A legtöbb ember nem is nagyon mert bemenni a tanácsházá¬
ra. Sokan egyenesen féltek a főjegyző úrtól, meg a följáróktól. A főjegyző úr mikor
ült az asztalnál, nagy tekintély volt. Mikor belépett az a szegény ember, először
a szemüveg fölött nézett rá, utána meg alatta. Elüvöltötte magát: Te mit akarsz!
Akkorra a szegény embert a halóverejték már verte kifelé. Az anyád ide-odaját.
Ahogy a főjegyző káromkodott. Kitakarodj! Mondta aztán, mikor hazament a sze¬
gény ember: Hallod-e anyus, mikor én bementem. . . Én többet az életbe nem megyek
a tanácsra. Látod milyen vizes az ing rajtam? Nem is ment többet. Ugyanakkor
a nemesek! Azokkal egy szív, egy lélek volt, azzal a főjegyző mindig megértette
magát. Azokkal ő is tisztelettel beszélt. "5
A két világháború között a három és félezer lakosú Csépán a földbirtok nem
differenciálta jelentősen a lakosságot, a legnagyobb gazdaságok területe sem
haladta meg a 20-30 kataszteri holdat." Nem ez minősíti a nemeseket sem,
bár az emlékezetben a nemes ember és a gazdálkodó ember képzete összefo¬
nódik. Sokkal inkább a családi mült („a familiära nagyon sokat adtak"), a vi¬
selkedés, a gesztusok, a beszédmód, valamint a kiválóságtudat és az exkluzi¬
vitás (közéjük más ember nem juthatott be"), amit az öröklődő hatalmi pozí¬
cióik is erősítenek. Az elbeszélő szerint generációról generációra közülük
kerültek ki a kisbírók, az egyházfiak és a közbirtokosság vezetői, mint a köz¬
43 Rozmics Péter. A Szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattára 2412-85. Az el¬
beszélő nagyapja, miként a szövegből kiderül, pásztorember, neki néhány hold földje volt,
és bognármunkákat végzett.
#4 Szabó L. 1982. 239.