Seite 121 [121]
120 e Eltűnt falusi világok
állataink számára, így vállaltuk a rizikót. Némi biztosítékot jelentett a feleségem
tulajdonát képező 14 kataszteri hold bérbe adott földért járó haszonbér, amely
földterületet a nagy távolsága miatt sohasem vettük saját kezelésbe. De bíztunk
abban is, hogy a kezelésünkbe került 33 kataszteri hold szántón már gazdaságosan
ki lehet használni 4 igás lovat, így a talajmunkákat idejében jó minőségben tudjuk
elvégezni, aminek nyilvánvalóan lesz majd termésfokozó hatása... Nagy súlyt
helyeztünk rá és nagyon fontosnak tartottuk az okszerű vetésforgó betartását. Az
volt akkor a kialakult véleményem, hogy a vetésforgó következetes betartása már
maga képes 20-259o terméstöbbletet biztosítani. Mi akkor az úgynevezett norfolki
négyes vetésforgót alkalmaztuk. . .
Az 1930-as években a magyar kisbirtok általában tőkeszegény volt. Így a folya¬
matos termelést biztosító legszükségesebb forgótőkével sem rendelkeztek. Ebből
aztán az a baj származott, hogy a kisebb-nagyobb, de halaszthatatlan kiadásaikra
valamit mindég a piacra kellett vinniük, mert a kiadásaikat biztosító árut nem
mindég akkor értékesíthették, amikor annak idényszerűen a legjobb ára volt... Ki
tudja hány és hány paraszt élt állandóan szűkös pénzügyi helyzetben csak azért,
mert forgótőke-szegény volt, és nem volt kevés azoknak a parasztgazdaságoknak
a száma sem, akik azért kerültek tőkeszegénységbe, mert megszállottjai voltak
a földingatlan vásárlásnak. . . Mi, akik átéltük még fiatalon az első világháború utáni
világgazdasági válságot, megfogadtuk önmagunknak, hogy a leendő gazdálkodá¬
sunkat úgy igyekszünk kialakítani, hogy biztosított legyen egy optimális forgótő¬
ke-szükségletünk. Arra helyeztünk fősúlyt, hogy csak olyan újításunk legyen, olyan
beruházást eszközöljünk, amely jövedelmezőnek ígérkezik. Egy példa: még földes
tanyai szobában laktunk búbos kemencével, de már saját traktorral és hozzávaló
munkagépekkel rendelkeztünk. . .
Mi az eladást illetően elfogadtuk az exportőr tanácsát, és úgy általában szinte
minden évben az eléggé ingadozó élőpulyka árai közül a legjobb árat sikerült elér¬
nünk. Ami több okból is jó érzés volt. Pulykatenyésztő gazdatársaink keresték velünk
a kapcsolatot, utóbb ők már csak úgy mondották, hogy Györgyi Lajos jó ösztönös
érzéssel tudja, mikor kell az árut eladni."
A terjedelmes visszaemlékezésből csupán részleteket idéztem, ami a múlt
megjelenítésének az előbbiektől eltérő módját szemlélteti." A takarékos élet¬
354 A Parasztszemmel című, több mint kilencszáz oldalas kézirat az 1970-es évek második fe¬
lében készült, Györgyi Lajos talán a feleségének vagy egy gépírónőnek diktálta a szöveget,
az egyes fejezetek laza kronologikus rendben, illetve tematikus egységek szerint követik
egymást. A memoóár a szerző halála miatt befejezetlen maradt és az 1946-1947-es politikai
események felidézésével zárul, holott — miként tervezte — a következő időszakokról is lett
volna mit elmondania. 1944-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1945 és 1949 között
a Kisgazdapárt országgyűlési képviselője. Ezután orosházi tanyáján próbálta újjászervez¬