Page 116 [116]
Termelési kultúra, jövedelem, piac — a paraszti emlékezetben ® 115
idegen a néprajztudománytól sem. Molnár Mária bonyolult tipológiát alkot
a saját szükségletre és a piacra termelés kombinálásával (önellátó, hiányos ön¬
ellátó, önellátó és felesleget termelő, önellátó és piacra termelő, hiányos önel¬
látó és piacra termelő gazdaságok), mégis arra a következtetésre jut, hogy a pa¬
rasztgazdaság , jellegéből" adódóan, azaz tértől és időtől függetlenül , elsősor¬
ban háztartása ellátására termel." Mohay Tamás egy két világháború között
készült parasztnapló feldolgozásakor az önellátás és az árutermelés , megszo¬
kott dichotómiáját", mint értelmezési paradigmát elveti, mégis Nagy Sándor
ipolynyéki gazdaságát, illetve gazdasági magatartását az 1980-as évek eleji
mezőgazdasági kistermelők szociológiai vizsgálata során alkotott tipológia
szerint jellemzi (piac által nem érintett, piacérintett, piacorientált, piacra szer¬
vez6d6).*°
Ezek a munkák a gazdálkodói habitusokat a termelés piacivá válását kife¬
jező stadiális tipológiákhoz rendelték hozzá (a piac ezekben önálló és személy¬
telen entitás), és a sokféle magatartásformát a termelés , paraszti" sajátossá¬
gaként azonosították. Ezzel szemben én a visszaemlékezéseket a már megis¬
mert szempontok szerint vizsgálom. A következő interjút Hoffmann Tamas
1953-ban a Békés megyei Dévaványán készítette:
, Mink már vadmadár-tojást nemigen szedtünk, de az apám idejében még voltak
olyanok, akik szedték kint a csíkot. Mi csak annak örültünk, ha a laposban vadruca
tojást szedtünk. Mert akkor szabad világ volt. Ahol csík volt, ott a víz soha nem
fagyott be, mert az olyan töbörben van. Olyan kis horoggal is fogtak halakat. Több
volt egy zsinóron, azt leengedték.
Az olyan szegény emberek elmentek innen a gyarmati, szeghalmi, komádi bir¬
tokokra aratni. De jobban nyomtatni jártak el, aratni, az ritkábban volt. Szombaton
este, ha haza akartak jönni, meg kellett kötözni a lovakat, mert a betyárok ellopták.
Egy meg vigyázott mellettük. 3-4 hétig is elvoltak. Kerestek 4-5 köböl életet. A he¬
gyeken túl nem jártunk át, ott már nem is igen van termés. Az apám meg a sógorai
összefogtak, így négyen voltak összefogva. A Baki sógor azt mondta, hogy ő nem
köti éjjelre a kocsihoz a lovakat, hanem majd legelteti. Mégis ellopta tőle a betyár.
De meg az uraság adott takarmányt, szénát, teljes ellátás volt. Meg amikor rostál¬
tak, akkor loptak második búzát abraknak. Ha meg nyomtatott, akkor is csak hara¬
44 Fél Edit és Hofer Tamás szerint , Ha egy közgazdász megkérdezné az átányi parasztem¬
bereket, hogy gazdaságuk milyen arányban termel önellátásra és milyen arányban piacra,
eladásra — nem értenék a kérdést, nem értenék, hogy miért lenne itt szó két különböző
kategóriáról. Minden, amit megtermelnek, a család javát szolgálja — egyesek közvetlenül,
mint a búza, amiből liszt és kenyér lesz, mások bizonyos átalakulás után." Fél E.—Hofer T.
1997. 457, Molnár M. 2000. 494, 501.
35 Mohay T. 1994. 137, 173, Kovách I. 1988. 92-96.