Page 109 [109]
108 e Eltűnt falusi világok
, A föld műveléséhez használt eszközeik egy része már kielégítő. A régi faekék kike¬
rültek a használatból, azonban a modernebb vasekéket még mindig nem merik
használni, mert sazután nem lesz kenyírx, vagyis kevés terem... Különben a gya¬
korlatilag jól bevált eszközöket szívesen beszerzik. A vagyonosabbak kisebb gazda¬
sági gépeket, szecskavágót, konkolyrostát is beszereznek. A drágábba kerülőket
közösen veszik meg. "2
Ezekben a szövegekben tehát a földművelés , elmaradottságának" középosz¬
tályi bírálata, valamint a falusi agrármodernizáció igénye fogalmazódik meg.
Az 1940-es évek végétől a történeti néprajz számára új perspektívák nyíl¬
tak. Etnográfusok kutatták a középkori földművelési rendszereket és a határ¬
használatot, valamint az állattartás évszázadait, ?? monográfiák születtek egy¬
egy kultúrnövény történetéről, ?? a rét- és az erdőgazdálkodásról, de a ha¬
gyományos témák, például az aratás és a nyomtatás technológiájának
vizsgálata is népszerű maradt, és új szempontokkal: a munkaszervezet és
a migráció , szociológiai vonatkozásaival" egészült ki." Ezekben az évtize¬
dekben népes munkaközösségek árasztották el a falvakat, és az emlékezők
tucatjait mozgósították: , Tizennyolc falu több száz adatközlőjének ezernyi cé¬
dulája biztos alapot teremt egy letűnt feudálkapitalista korszak paraszti gaz¬
dalkodasanak felvazolasara” — fogalmazott magabiztosan a Tápió-vidékén
gyuüjtö etnogräfus.”° Ugyanilyen tömegesse vält es sokszor egyoldalu fakto¬
lögia jellemezte az archivális források felhasználását, 7 ami a szájhagyomány
és a visszaemlékezések , tényleges forrásértékével kapcsolatos problémákra"
irányította a figyelmet. A 19. századi agrárszakemberek, illetve a szakigazga¬
tás terminológiáját pedig (két- és háromnyomásos gazdálkodás, nyomáskény¬
21 Gönczi F. 1914. 562-563, Szilágyi M. 2000. 462.
522 Belényesy M. 1954. 387-415, Belényesy M. 1955. 57-98, Szabadfalvi J. 1970.
53 Balassa Iván az ergológiai és a tipológiai elemzésekre, Takács Lajos vagy Kósa László
a termelés üzemszervezetére és kulturális kontextusaira koncentrált. Balassa I. 1960, Takács
L. 1964, Kósa L. 1980.
324 Paladi-Koväcs A. 1979.
325 Kósa L. 1967. 22-40.
326 Ikvai N. 1985. 171.
527 Például úrbáriumok, kataszteri és egyéb összeírások, jegyzőkönyvek. Karcagon a kender
korai termelését az a városi jegyzőkönyv tanúsította, amely szerint , Ifj. Kenderesi Mihály
panaszkodott a feleségére, hogy a szolgával kimenvén a Vajasba kendert vetni, ott háltak
együtt... de annak illy okát adja (ti. amenyecske), hogy a szolga két hajtókába egy noszoly
pálinkát meg iván, attól holt részeg lett, és így a kendert, mivel ugy is kapával vetették, el nem
vethették, melly miatt haza nem mert jönni, hanem kinn maradt, s más nap többnyire maga
kapálta fel a földet." (Kiemelés a szerzőtől.) Bellon T. 1973. 129.