Page 95 [95]
94 e Eltűnt falusi világok
, Amikor én megházasodtam, az én apám se egy asztagot nem rakott meg, se egy
kévét nem hajított fel a kocsira. Feleséges koromban nem kaszált velem, nemhogy
előttem. "56
, Mindig ketten permetöltünk apámmal. 6700 öles darab szőlő volt. Délben meg¬
álltunk ebédelni, és avám akkor fogja és el kezd sétálni a szőlőben. Mondom: mit
csinál? Hát nézelődök. Hát egész nap mi az isten csudáját csinált akkor? Azt
mondja, hogy ő akkor nem tudja megnézni. Nem tudom, hány tő van a 6700 ölben,
de sok. Apám minden tőkét tudott. Ő metszette egyedül az egészet, de azt aztán
tudta."87
Bedécs Károly, az idős átányi gazda elbeszélésében a családon belüli munka¬
végzés rendje és a saját szerepe jelenik meg. Az ő tekintélye biztosítja a fegyel¬
mezett munkavégzést és a gyermekek munkára nevelését, az erkölcsi felügye¬
letet is ellátja (a kisebb fizikai erővel rendelkező lányt kisegíti), amit a család
egységéért és stabilitásáért viselt felelősséggel indokol. Úgy fogalmaz: , velük
vótam mindég" a munkában, ez mégis az ellenőrzést jelenti, és hogy mit gon¬
dolt a családi munkaviszonyról, azt az általa használt kifejezések szemléltetik
(rendőr, szigorú, erős).
Nem meglepő, hogy a fia (Bedécs András) másként észleli a munka rend¬
jét. Házasságkötése után apja gazdaságában maradt, aki ezt követően nemcsak
az aratással, hanem más munkákkal is felhagyott, ami a fiú számára minden
bizonnyal sérelmes volt.
A harmadik szövegből a tekintélyen alapuló, hierarchikus családi munka¬
szervezetre és az ebből származó nyílt vagy elfojtott konfliktusokra következ¬
tethetünk. A fiú az apjával végzett közös munkára, a szőlő permetezésére, to¬
286 Bedécs Andras (sz. Átány). Fel E.-Hofer T. 1997. 149.
287 A Szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattára 1997-82, Szabó L. 1994. 221.
255 Bedécs Károly házas fiával akart gazdálkodni, ám alig egy évet töltöttek , egy kenyéren."
A munka részleges vagy teljes átadása viszonylag fiatalon megtörténhetett. Gútán az
1970-es években Fehérváryné Nagy Magda végzett gyűjtést. Az 1908-ban született Ollé
Gábor szerint apja, akinek kb. tíz magyar holdja volt, , nem volt »tôrekv6 ember«, nem
»hajtotta« magat, csak az volt a célja, hogy a családjának legyen élelme az új termésig...
Hiaba buzditotta foldvasarlasra, mindig azt valaszolta neki, hogy »csak abba dégozz
rendesen, ami van.x Attól kezdve, hogy (a fiú) tizenöt-tizenhat éves lett (ő ekkor negyve¬
néves), nem nagyon járt ki a határba dolgozni, csak irányította a munkát..., egész nap az
udvarban tett-vett, nem tudni, hogy mit csinált, mivel a munkájának nem nagyon volt
látszatja. Egy alkalommal (kb. húszéves korában) elhatározta, hogy otthagyja az apját, és
elmegy cselédnek, de édesanyja lebeszélte, hogy mi lesz velük, ki fog rájuk dolgozni." (Az
etnográfus az adatközlő mondatait függő beszédként építi be a néprajzi szövegbe.) Fél
E.-Hofer T. 2010. 391-392, Feherväryne Nagy M. 1988. 51-52.