Oldal 61 [61]
60 e Eltűnt falusi világok
nak bármilyen nyoma a parasztok emlékezetében? Morvay Judit 1958-ban
a Nyitra megyei Szolcsányon (Solcany) egy nyolcvanéves szlovák parasztem¬
ber szavait rögzítette:
„Itt Odescalchi volt az uraság. A gazda képviselte a családot az uraság felé is.
A vagyonát nem ihatta el, mert ezt az uraság nem engedte. Az ételeket is a gazda
osztotta el... Ma már nincs meg az öregeknek ez a nagy tisztelete, mert a gazda
már nem hatalom. Fiait, menyeit, családtagjait megverhette. Ha nagyon engedetlen
volt valamelyik családtag, a gazda jelentette az uraságnak. Az uraság becitálta az
engedetlen fiút, és 12 botot kapott a deresen. Aki nem akart beilleszkedni a családi
közösségbe, azt az uraság így fizette ki... A gazda akkor űzhette el valamelyik csa¬
ládtagját, ha az uraság is megengedte. Az uraság minden nagyobb tettébe beleszólt
a gazdának, még a házasságot is be kellett jelenteni. Ha a gazda és valamelyik
családos fia között kibékíthetetlen ellentét volt, akkor ha a fiatalember szorgalmas,
jó, kötelességtudó ember volt, kapott házhelyet az uradalomtól, és azon házat épít¬
ve, új nagycsaládot alapíthatott. A nagycsaládok fát is kaptak az urasági erdőkből,
mert az uraságnak érdeke volt, hogy a jobbágy meg legyen elégedve. Az uraságnak
még abba is lehetett beleszólása, hogy ki legyen a gazda, de nem emlékeznek rá, hogy
ezt a jogát érvényesítette volna. "57
Az 1870-es években született adatközlő a jobbágyvilágra legfeljebb a szájha¬
gyomány révén , emlékezhetett" és időtudata nyilvánvalóan nem a történeti
kronológiát követte." A szövegben az uraság a családélet erkölcsi rendjének
ellenőrzőjeként és az atyai tekintély erősítőjeként (a részegeskedést éppúgy
megbüntette, mint a fiúi engedetlenséget), ugyanakkor a családi konfliktusok
megoldójaként jelenik meg. Házhellyel biztosította ugyanis az arra érdemes,
szorgalmas és kötelességtudó fiatalok családalapítását, illetve önállósodását,
ezenkívül a falusiaknak tűzifát adományozott. Nincs nyoma viszont a narra¬
tívában földesúr és jobbágy , antagonisztikus" ellentétének, és az uralom sem
a földesúri joghatóságból eredő járadékoltatásban, hanem a napi cselekvések¬
ben és interakciókban, az egymást feltételező, bár nem egyenrangú gazdai és
földesúri hatalom kapcsolatában nyilvánul meg. A patriarchális földesúr tehát
157 Josef Ondrus (Szolcsány). Az interjú Márkus Mihály tolmácsolásával készült. Néprajzi
Múzeum, EA 6954.
188 A település földesurai, aszövegben említett Odescalchiak között egy anekdotikus, a fol¬
klorizációra kitűnően alkalmas figurát találunk. A reformkorban Nyitra megyébe telepe¬
dő és Szolcsányban kastélyt építő Odescalchi Ágost fia, a történettudomány, valamint
a heraldika és a genealógia iránt érdeklődő Arthur (1837-1925) a közeli Szkiczón lovagvá¬
rat rendezett be, vendégeit ágyúlövésekkel fogadta, a cselédséget pedig ősmagyar ruhá¬
zatba öltöztette. Szinnyei J. 1903.