Oldal 59 [59]
58 e Eltűnt falusi világok
tőleg sorsuk reflektálatlan elfogadása, a tűrés és a szenvedés keresztény taní¬
tásának követése határozta meg: , Hej, hányszor mondtam én magamban: én
istenem, hát én mindent eltűrjek? Nem baj, tűrőké és szenvedőké a mennyor¬
szägl”; , Ha gondolkoznék, az már bűn lenne. Aki nem dolgozik vagy nem
imádkozik, az már vétkezik."
Ezek a szövegtöredékek a hetven-, nyolcvanéves asszonyokról, szociális
helyzetükről vagy a családjuk múltjáról szinte semmit sem árulnak el, mégis
úgy véljük, önazonosságuk a katolikus egyház és a háború előtti keresz¬
tény-konzervatív ideológia által közvetített értékeknek rendelődött alá. Szub¬
jektumuk a mátraaljai falvak társadalmi világának szilárdságát biztosító hie¬
rarchikus életformákhoz, köztük a családi paternalizmushoz kapcsolódott,
amit a különféle rítusok, valamint a szóbeli kultúrában ugyancsak fontos gesz¬
tusnyelv rögzített és tudatosított. (Írni és olvasni, miként Morvai Judit tapasz¬
talta, csak kevés adatközlő tudott, illetve az olvasás az egyszerűbb vallásos
szövegekre terjedt: , Én is csak azután tanultam meg olvasni, mikor már na¬
gyobb voltam. Otthon öregapám adott levelet a kezembe, mikor kikerültem
az iskolából."; , Volt anyámnak egy levele." Abban volt a világ teremtése. Abban
megvolt, hogy ment be a sátán a paradicsomkertbe.""?) Ezek a rítusok és gesz¬
tusok elevenednek meg az idös asszonyok emlekezeteben, a valläsi tanitäsok¬
kal és képzetekkel, a bibliai történetekkel keveredve. Az egyik meghatározó
rítus — miként láttuk — az ételhez kötődött, melynek kínálása és fogyasztása,
a közös étkezések rendje a családtagok közötti hierarchiákat vagy a menyecs¬
kék hosszú integrálódását szimbolizálta. De az étel a legalapvetőbb emberi
szokások és kapcsolatok megsértésének (a nők megalázásának) az eszközévé
is válhatott."
A narratív önazonosságok minden bizonnyal nem a lezárt, hanem a jelen¬
nel (az 1950-es évekkel) folytonos múlt, tehát a teljes életpálya tapasztalatára
épültek, ezért figyelmet érdemel, ahogy az adatközlők az elmondottakat meg¬
élték vagy reflektálták. Láttuk, ez az attitűd elfogadó, az emberi érzéseket el¬
fojtó volt (, ez volt a szokás"; , így kellett lennie"), ami arra utal, ezekben a nóg¬
rádi falvakban és családokban az 1950-es években, a családok gazdasági szer¬
vezetének, a munkavégzés jellegének átalakulása után, a személyközi
kapcsolatok hierarchiája, valamint a családfő kontrollja aligha változott. Amit
az egyik nyolcvanas éveiben járó adatközlő az etnográfus előtt — a szokásos
180 Morvay J. 1981. 154, 196.
151 Vallásos témájú nyomtatott füzet.
152 Morvay J. 1981. 193.
18 Nem újkeletű feltételezés, hogy az étkezőasztal a család egységét fejezi ki. Berdahl, R. 1980.
140, Sabean, D. 1988. 166-167.