Oldal 57 [57]
56 e Eltűnt falusi világok
küszködő" életét, a , hosszú századok alatti elnyomás embertelen viszonyait"
megismertesse. Kötete egy nyolcvannyolc esztendős parasztember szavaival
indít:
, Tizennégy éves koromig huszonnyolc család közt nevelkedtem. 1881-ben váltunk
szét, mert igen sokan voltunk. Már az asztalhoz sem fértünk egyszerre. Öregapó
volt a gazda. Ő parancsolt, míg csak meg nem halt. Amit mondott, annak úgy
kellett lennie. Nem beszélt neki senki vissza. Ő mondta meg, hogy ki, hol és mit
dolgozzon aznap. Az emberek leginkább az állatokkal törődtek, egyéb munkát az
asszonyok végeztek. Azoknak mindenki parancsolt. "7
Az emlékező számára a , család" a családtagokat jelenti (mások a gyermeke¬
ket értették alatta), és a szétválást egyszerűen a zsúfoltsággal indokolja, s ezzel
kapcsolatban a közös étkezéseket eleveníti fel. Hat évtized távlatából azonban
az együttélés tekintélyelvű struktúrája: az öregapó alakja és megfellebbezhe¬
tetlen hatalma jelenik meg a legélénkebben, és szembeötlő a munkaszervezet
leegyszerűsítése, illetőleg a munkák nagy részét végző nők természetes ki¬
szolgáltatottsága (előbbit az , ő", utóbbiakat az , azok" névmással helyettesíti).
Az öreggazda más elbeszélésekben is hangsúlyosan van jelen. Ő képvisel¬
te a családot a különféle hivatalos ügyekben; ő birtokolta a közösség vagyonát
(, Az uram a pénzt, amit keresett, apámuram kezébe adta. Oda kellett adni,
mert másképpen elmúlt volna minden boldogság."); felügyeletet gyakorolt
a családtagok felett, beleértve a vallási élet ellenőrzését (, Azt űzhette el, akit
akart."); és ő őrizte meg s adta tovább a család eredetéről, az ősökről, a falu
múltjáról való tudást, valamint oktató-nevelő célzattal az ószövetségi történe¬
teket is, amit az adatközlők szó szerint idéztek fel (, A fáraó elengedte a népet,
de aztán megint elérte a katonasereg. Aztán negyven esztendeig nem tudtak
hazamenni, hallod-e? Aztán mannäval éltek, tudod-e?”).177
A gazda alakját és személyközi kapcsolatait egy sor rítus övezte. Az emlé¬
kezet szerint étkezéskor az asztalfőn, az ajtóval szemben foglalt helyet (jobb¬
ján és balján az őt követő legidősebb testvérek), bárkit megbüntethetett és nyil¬
vánosan megfedhetett ( Nagyapám szeretett a kemence tetején ülni. Egy vesz¬
sző volt a kezében, és ha valamelyik gyerek nem jól cselekedett, hát
odasuhintott neki."), sőt a legfiatalabb menyecske a lábát is megmosta, igaz,
ez nem , közvetlen" hanem az előző generációktól áthagyományozódó isme¬
ret. (, Édesanyám mesélte, hogy mikor ő menyecske volt, akkor még a lábukat
is meg kellett mosni az öregeknek.") E rítusok közé tartozott, hogy a gyerekek
16 Jakab Andras (sz. 1868. Bodony). Morvay J. 1981. 13.
177 Morvay J. 1981. 20-21, 22, 27.