érhető legtávolabbi időponttól a máig terjedő" időszakot érti, ami egyaránt
különbözik a történeti periodizáció, valamint a társadalomtudományok , jelen"
fogalmától. (Előbbi az , indusztriális", utóbbi a kutató által , közvetlenül érzé¬
kelhető és átélhető" korszakot jelenti)"
Ez a meghatározás az emlékezettel felidézhető (, élő") múlt és az emlékezői
jelen összetartozását feltételezi, amitől az írott forrásokkal rekonstruálható
történeti múlt elkülönül (Sárkány az utóbbit feltehetően nem sorolja a néprajz
illetőségi körébe). Ezzel ellentétben, a történeti néprajz képviselői számára az
írott és az orális források egyaránt a távolabbi vagy a közelebbi múlt megis¬
merésének az eszközei, nehézséget legfeljebb az idő múlása és ebből követke¬
zően az , emlékezettel elérhető múlt" folytonos változása okozhat. Az 1950-es
évek elején Ruitz Izabella anyaga mintegy hetven-hetvenöt évet fogott át (amed¬
dig a , gyűjtés időpontjában élt idős adatközlők emlékezete visszanyúlt"), nem
egészen egy évtizeddel később, a néprajzi atlasz munkálatai során, a , hetven-,
nyolcvanévesek emlékezetében még jól élő századforduló" lett a kiindulópont.
Zólyomi József az 1970-es évek végén viszont már csak olyan információkat
jegyezhetett fel, melyek időhatára az ,, 1910-es évek végével kezdődik", igaz, a
vizsgált Nógrád megyei települések (Berkenye, Szendehely, illetve Katalin¬
puszta) zártsága miatt, az , előző generációk elmondott történeteit jobban meg¬
őrizték, (ezért az adatközlők) családjuk 100-150 évvel korábban élt tagjairól is
megbízható ismeretekkel rendelkeztek.""?
Az etnográfusok nemritkán ennél is általánosabban fogalmaztak. , Az adat¬
közlők emlékezete szerint mindig volt szerelmi házasság, bár a múltban jóval
kevesebb, mint gyűjtésünk idején"; az , emlékezettel elérhető 20. század elején
már többgenerációs nagycsaládok nem éltek egy fedél alatt, főként nem alkot¬
tak egy családi gazdasági egységet" -— olvashatjuk a szövegeket, amelyekben
ott munkált a paraszti világról alkotott patriarchális kép (az ideológiai dimen¬
Zió), és a generációról generációira öröklődő néprajzi tudás (a házasságokat
kényszerítő szülői akarat, a nagycsalädok felbomläsänak folyamata).'” Más
esetben viszont a gyűjtőnek az emlékek , ellentmondásaival" kellett szembe¬
sülnie: Szulokban , egyes adatközlők szerint ötven-hatvan évvel ezelőtt még
nem ismerték (a burgonya ültetőbotot), mások szerint emberemlékezet óta
használták."