Oldal 27 [27]
26 e Eltűnt falusi világok
KÖRUTAZÓ ETNOGRÁFUSOK
Induljunk el a 19-20. század fordulójától, és idézzünk fel néhány, az első
etnográfus generációk gyűjtőútjairól készült beszámolót és önreflexiót. Jankó
János 1900 szeptemberében töltött három napot Tolna vármegyében, hogy ¬
miként a Szekszárdon megjelenő hetilap lelkesen tudósít — a Sárköz , érdekes
és ősmagyar vonatkozásokban gazdag népe körében néprajzi adatokat" gyűjt¬
sön. Először a megyei múzeum vezetőinek, a múzeumegyesület tagjainak,
valamint a szekszárdi kaszinó igazgatójának társaságában Decsre kirándult,
ahol a községházára hordott , ruházati és egyéb tárgyakat" kiválogatták,
s a pesti és a Tolna megyei múzeum számára megvásárolták. Az ebédet köve¬
tően Wosinsky Mór, régészeti ásatásokat folytató esperes a meghívott, ünnepi
ruhába öltözött , magyar jellegű" nőket és férfiakat fényképezte le, akik
fonográfba énekeltek, majd körtáncukat mutatták be. (Ezt a látványosságot
a Decsre kiránduló szekszárdi , úri családok" is megtekintették.) A következő
nap Jankó az iccsei halász- és pákásztanyát szemlélte meg, végül Wosinszky
kíséretében Pilisre látogatott, ahol ugyancsak ruhákat és halászati cikkeket
vásárolt."
A Nemzeti Múzeum néprajzi osztályát vezető Jankó János látogatása nyil¬
vánvalóan a helyi gyűjtéseket is ösztönözni kívánta, és hasonló célja volt a te¬
repen csak ritkán megjelenő Bátky Zsigmond 1903-as sárközi útjának, melyről
kísérője, Kovách Aladár, a Tolna megyei múzeum munkatársa számolt be.
A néprajztudós Váralján népviseletbe öltözött menyecskéket fényképezett, cse¬
répedényeket gyűjtött, és az egymás mellett lévő evangélikus német és refor¬
mátus magyar temető homokkő síremlékeit vizsgálta meg. Váraljáról Döbrö¬
közbe utaztak, ahol , örvendetesen" tapasztalták, hogy az , ősi magyar építke¬
zésből még elég maradt fenn számukra", az éppen útjukba kerülő lakodalmas
menetröl viszont Bátky megjegyezte: , huh, tótok ezek, nem magyarok, magyar
neprajzi gyüjtesünknek ugyan befellegzett.” A körutazäs Kocsolan folytatö¬
dott, itt néhány házat, valamint egy , öreg 48-as magyart" Gombkötő Istvánt
fényképezték le, aki ,még most is a fülei mellett csimbókra csavarva viseli
a haját", majd Kónyin, ahol a viseletben és az építkezésben is , német előre¬
nyomulást látunk." A következő település, Felsőireg azonban mezőváros, és
a ,néprajzos ilyen helyen mit sem találhat. ""
A kutatásait egyetlen tájegységre koncentráló Gönczi Ferenc, dél-dunán¬
túli tanító, majd kaposvári múzeumigazgató 1914-ben foglalta össze tapasz¬
talatait. Csaknem 20 éve, 1895-től utazgatott Göcsejben, és bár évente 3-4 hetet
7 Szilágyi M. 1984. 272-274.
" Szilágyi M. 1984. 282-283.