Oldal 23 [23]
22 s Eltűnt falusi világok
Fél Edit a beszélgetések reflexióit is megörökítette. 1951-ben Szentistvánon
azt jegyezte fel, hogy az adatközlők javarésze
„meglepö elöadökeszseggel rendelkezik. Párbeszédeket hosszú perceken át reprodu¬
kál anélkül, hogy kiesnék az egyes személyből, és hogy egy pillanatig is megszűnnék
arra törekedni, hogy mondanivalójával sikert arasson. Többnyire közismert mon¬
danivalóval kívánják a gyűjtőt szórakoztatni. A jelenlevők biztatják egymást, hogy
milyen tárgyú mondókájukról számoljanak be. ..? Mindent igyekeznek párbeszédes
formában, hangosan és igen élénken elmondani. Vannak olyanok, mint például
a hetvenéves Dózsa Juli néni, aki tudja magáról, hogy szórakoztató, és sokat is forog
olyanok között, akiket beszédével mulattatni kell. A községbeliek ilyenekhez irányít¬
ják a gyűjtőt."
A szentistvániak közül azonban sokan régóta a , vasútra" vagy a miskolci gyá¬
rakba jártak dolgozni, akik beszédjüket, illetve , nyelvjárásukat (ellentétben
az átányiakkal) tudatosan fordították urasra, azzal az indokkal, hogy olyan
személyekkel kerültek beszélgetésbe, akikkel a parasztos szó illetlen lett volna.
Szolgálatukat letéve viszont, visszatérnek tudatosan nyelvjárásukra."" S ez
a szubjektumhoz kötött és a falusi közvélemény által közvetített , valóságról",
a szóbeliségre épülő élményközösségről," ahol a beszédnek szórakoztató és
a közösséget fenntartó funkciója van, valamint az egyént társadalmilag azo¬
nosító, szituatív nyelvhasználatról árulkodik.
Dobos Ilona, aki egy-egy adatközlővel ugyancsak hosszú távú, baráti kap¬
csolatot alakított ki, az 1950-es évek elején került az épülő Sztálinvárosba, és
az ideiglenes barakkokban létesített férfi és női szállásokon végzett , terepmun¬
kát." Ő meséket és , igaz" történeteket gyűjtött, de az építkezésekről is érdek¬
lődött, és tapasztalatairól feljegyzéseket készített. Bár a legtöbben elhárították
kérdéseit, a kubikusok és parasztemberek esténként örömmel hallgatták a leg¬
jobb előadókat, akik életükről, gyermekkorukról, a falubeli évek eseményeiről
meséltek, amihez a hallgatók saját élményeiket fűzték hozzá, vagyis az egy¬
kori társas-kommunikációs alkalmakat teremtették újjá. (Dobos azt is megfi¬
gyelte, hogy az emlékezők , öntudatlanul mennyire megváltoztatják múltju¬
kat.")" Ami ebben a liminális léthelyzetben bizonyosan az átmenetet, az új
65
Fél Edit gyakran 6-8 emberrel beszélgetett.
6 Néprajzi Múzeum, EA 2515.
§ A fogalmat Magyarországon Mérei Ferenc használta, aki szerint ez amindenki által ismert
utalásokkal felidézett , együttes élmény" révén jön létre. Mérei F. 1989. 29-44.
8 Dobos I. 1984. 46-65.