Oldal 22 [22]
Bevezetés —célok, módszerek, előzmények ® 21
zugaiba, nemegyszer kellett tapasztalnom, hogy tágra nyitott ajkak mellett
egyesek milyen könnyen és felelőtlenül zajonganak."
A néprajz a világháború után az egyetemi oktatásban is megszilárdult, ami
az adatközlőknek új szerepeket kínált. Gunda Béla skandináviai tapasztalata
alapján rendszeresen magával vitte debreceni diákjait a terepre, és kutatótá¬
borokat szervezett, ahol a gyűjtés módszereit ismertette meg tanítványaival.
(„Megtanultuk tole, hogyan kell feltenniink a kérdéseinket, irányítani a be¬
szélgetés menetét.") Többször idős parasztembereket hívott be a tanszékre,
akiket — miként egy 1958-ban készített fénykép tanúsítja — a feszülten figyelő
vagy jegyzetelő hallgatók társaságában, fehér köpenyben (mint egy laborató¬
riumban) kérdezett. Az adatközlő ezúttal tehát a képzést segítő szemléltető
eszközzé válik."
Fél Edit gondosan gépelt adattári céduláiból az adatközlőkkel kialakított
másfajta, bensőséges és bizalmas kapcsolat körvonalazódik. Az 1950-es évek
elején Decsen, Mezőkövesden, Szentistvánon, Tiszaigaron és Tardon, ahol
a családszervezetet és a rokonságot kutatta, nemegyszer a helyiek kezdemé¬
nyezték a beszélgetést, ? és feltehetően a kibeszélés terepeutikus szándékával,
olyan sorsokat, egyéni és családi konfliktusokat, tragédiákat osztottak meg
vele, melyek a falusi erkölcsrend korabeli és későbbi társadalomnéprajzi ábrá¬
zolásaival teljesen ellentétesek. Ezeket a cédulákra lejegyzett történeteket Fél
Edit sem közölte (én szintén nem idézek belőlük"), mindenesetre arra hívják
fel a figyelmet, hogy a terepmunka módszere, a dokumentáló paradigmán
túllépő, az antropológiaival rokon , beavatási" paradigma a falusi társadalom¬
ról és kultúráról olyan tudáshoz vezet, melynek megismertetését a kanonikus
etnográfiai hagyomány, az ideológiai és politikai környezet vagy e tudás túl¬
ságosan is személyes élménnyé válása (ami ,,a kutatót a tudományos megfo¬
galmazástól visszafogja") akadályozta."
6 Néprajzi Múzeum, EA 168.
1 Bereczki I. 2015. 178-181. Szilágy Miklós még a debreceni egyetem hallgatójaként, 1961¬
62-ben zempléni falvakban készített naplófeljegyzéseket, melyekben , szubjektív benyo¬
másaités vegyes élményeit" örökítette meg a települések lakóiról, továbbá a , legideálisabb
adatközlőkről" és az előtte járó, , úttörőnek bizonyuló" gyűjtőtársakról. Szilágyi M. 2005.
545-564.
Például , Este későn keresett meg azzal, hogy nem tud aludni úgysem, ráér beszélgetni."
(Decs) , A községben, akivel találkoztunk, mind idősebb volt, és készséggel beszélt. Mind
megemlítette, hogy az ő élete milyen rendkívüli, és szívesen elmondaná az életrajzát."
(Szentistván) Néprajzi Múzeum, EA 2398, 2515.
6 Néprajzi Múzeum, EA 2398.
* Hofer Tamas részletesen mutatta be munkatársa gyűjtőmódszerét, és a következő fejezet¬
ben én is visszatérek rá. Hofer T. 1993. 27-37.
62