Oldal 20 [20]
Bevezetés —célok, módszerek, előzmények " 19
azok közvetítőjét, a nyelvet (a verbális és a jeleket, egyenleteket használó nem
verbális nyelvet) is figyelemben részesíti." A szociálpszichológus Sandra Jov¬
chelovitch a brazil közélet egyik korrupciós esetével a narratívumok és a tár¬
sadalmi reprezentációk dinamikus kapcsolatát illusztrálja. A történetek mon¬
dása (az elbeszélések) a reprezentációkra támaszkodnak, és folyton alakítják
azokat, s mivel a múlt különböző jelentéseit, a jelen képzeteit és értékeit, to¬
vábbá a jövő elvárásait is magukba foglalják, referencialitásuk másodlagos az
őket , létrehozó" társadalmi és kulturális formákkal szemben.?
A narratív fordulat az oral historyt is elérte. Az 1970-es évek végétől, 1980¬
as évek elejétől az interjúk , narratív forrásokká" váltak, szövegközpontú elem¬
zésük igénye fogalmazódott meg, ami a strukturalista nyelvtudomány, az iro¬
dalomtudomány, valamint a folklór elbeszélés teóriáinak és módszereinek
adaptálását vetette fel. Ez nemcsak a szóhasználat és a nyelvi kifejezések,
hanem például az elbeszélés , sebességének" (mely eseményeknél időzött el
a megkérdezett és melyekről beszélt röviden) vagy az említett Gerard Genette
ösztönzésére, a narrátor attitűdjét kifejező , távolság" és , perspektíva" pszi¬
cholingvisztikai vizsgálatát is jelenti.? Ez a megközelítés az interjút egyúttal
„tärsalgäsi narrativumnak” tekinti, vagyis nem hagyja figyelmen kívül a be¬
szédhelyzetet, a résztvevők közötti kommunikációt és a történész (etnográfus)
interpretációját sem (ami a hangzó beszéd rögzítési módjára is kiterjed).
Mindez végleg lezárja azt a 19. századi hermeneutikai tradíciót, mely szerint
a tudományos magyarázat ad kulcsot a szöveg egyedüli és autonóm jelenté¬
séhez, és veti fel ismét a narratívumokban hozzáférhető közvetlen tapasztalat
kételyét.
Ezek az elemzési szempontok nemcsak a tudományos megismerés feno¬
menológián alapuló, hanem a történelem és az emlékezet szembeállításának
újragondolásához is hozzájárultak. A történetírás hosszú ideig a múlt , való¬
ságának" hiteles ábrázolása igényével tette mérlegre és utasította el többnyire
az orális , forrásokat", utóbb azonban Lutz Niethammer a történelmet emlé¬
kezetként azonosította, amelyet az egymást kiegészítő kulturális (kollektív) és
az egyeni emlekezetek sokasäga alkot.” Ami a kulturális pluralitást és a múlt
egyedül érvényes, kodifikált történetének cáfolatát is magában rejti.
51 Moscovici, S. 2002. 227.
52 Jovchelovitch, S. 2001. 175-177.
53 Portelli, A. 1998. 66-67.
> Vértesi L. 2004. 167-168.
» Niethammer, L. 1993. 42-47.