Oldal 18 [18]
Bevezetés —célok, módszerek, előzmények " 17
nyelvi természetű, és azokat a szituációk szerint változó narratívák jelenítik
meg, és alakítják át egyúttal."
Az irodalomtörténészek ritkábban találkoznak a történeteiket mondó benn¬
szülöttekkel (vagy parasztokkal), Mihail Bahtyin ehelyett Rabelais vaskos, he¬
lyenként a , vásári" beszédet alkalmazó regénynyelvén keresztül közelít a kö¬
zépkor és a reneszánsz népi kultúrájához. Ami szerepet játszhatott abban,
hogy a narrativitást nem a történetek előadásával azonosította, hanem annak
dialogikus (diszkurzív) jellegét hangsúlyozta. A formális lingvisztikai mód¬
szer — mondja - nem vesz tudomást a diskurzusok , társadalmi életéről", vagy¬
is a különböző , társadalmi csoportok és generációk, az utcák, városok, falvak
nyílt tereinek" dialógusairól, ahogyan nem alkalmas a konkrét megnyilatko¬
zások, a szó , szociológiai" (társas szituációkhoz kötött) lényegének, valamint
a nyelvhasználat, illetve az ágensi nézőpontok, ideológiai rendszerek és világ¬
nézetek közötti összefüggések megértésére. A heteroglosszia fogalmához ju¬
tunk tehát el, amit Bahtyin egy falusi példával szemléltet:
AZ írástudatlan paraszt, távol a városi központoktól, belemélyedve a számára
mozdulatlan világba, mégis számos nyelvi rendszerben él. Az istenhez egyfajta
nyelven imádkozik, egy másikon a dalokat énekli, a harmadikon a családjával beszél,
és amikor egy kérvényt diktál a helyi hatalomnak, egy negyediket (a hivatalos iro¬
dalmi nyelvet) próbálja használni."
A narrativitás a következő évtizedekben még inkább a figyelem középpont¬
jába került, és egymással összefüggő filozófiai, ismeretelméleti és például
a szóbeli és az írott beszéd problematikájára vonatkozó módszertani kérdése¬
ket vetett fel. A strukturalizmus hagyományait követő Roland Barthes úgy
véli, a kultúra szinte valamennyi jelensége narratív természetű: a történetet
az , artikulált, szóbeli vagy az írott nyelv, a rögzített vagy a mozgókép, a gesz¬
tusok" és a mindennapi kommunikáció egyaránt magában rejti, ami bár ké¬
telyt ébreszt benne a , narratív struktúrák" egységes és univerzális létével
szember, az elbeszélések elemzéséhez, mint kiinduló modellt, (Lévi-Strauss¬
hoz hasonlóan) a nyelvészetet ajánlja.? Paul Ricoeur 1977-ben megjelent írá¬
sában viszont, a filozófiai antropológia ösztönzésére a szövegelmélet cselek¬
3 Bellah, R-Madsen, R.Sullivan, W.-Swidler, A.-Tipton, S. 1985, Bloch, M. 1998. 3-21, 67-84.
“ Bakhtin, M. 1981. 259, 295-296, Bahtyin, M. 1985. 30-31. Peter Burke egy masik példat idéz
az eltérő , regiszterek" használatára, ami jelzi, hogy a nyelv nem csupán , tükrözi" a kul¬
túrát, hanem részt vesz annak vagy akár a nemzet konstituálásában: a 19. században
a tájnyelvet beszélő franciaországi parasztok a nemzet ügyeiről szólva, franciára váltottak.
Burke, P. 2002. 117.
® Barthes, R. 1988. 378-379.