ami az emlékeim és a jegyzetek között van. Az is járható út, ha az ember csak
kérdéseket fogalmaz meg az órák után. Ezek olyan szempontokat kínálhatnak,
amiket megfigyelhetünk a következő alkalommal, vagy utánajárhatunk a szak¬
irodalomban, beszélhetünk róla kollégákkal.
Rengeteget lehet tanulni a dc-ámaóráink résztvevőitől. Önmagában az is hasz¬
nos, ha figyeljük és jegyezzük magunkban azt, hogy mire hogyan reagálnak,
de ennél lehet célzottabban is visszajelzést kérni tőlük. Egy-egy óra után tart¬
hatunk reflektáló beszélgetést, ami kimondottan arról szól, hogy mi volt izgal¬
mas a résztvevőknek, és mi volt, ami nehézségeket okozott nekik. Hasznos, ha
a tanár kimondottan a nehézségekről, a problémákról kéri a diákok visszajel¬
zéseit, amivel elkerülhető, hogy népszerűségi felmérésnek érezzék a beszélge¬
tést. A diákok számára védettebb forma, ha anonim módon, például írásban
adhatnak visszajelzést. Egyszerű módja ennek, ha két különböző színű post-it
cetlire írnak, az egyikre azt, hogy mi volt számukra a legizgalmasabb, a másikra,
hogy mi okozott nehézséget. Ha komplexebb kérdéseket akar feltenni a tanár,
akár egy félévnyi közös munkával kapcsolatban, akkor használhat papír alapú
vagy online kérdőívet is. Ez esetben is hasznos, ha minél konkrétabb kérdésekre
kér választ.
A legtöbbet persze abból lehet tanulni, amikor valami rosszul sikerül, amikor
valami baj van a drámaórán. Az ilyen eseteket hasznos utólag kibogozni, meg¬
találni a problémák gyökerét, okait. A problémás helyzetekről nagyon hasznos
a diákokkal is beszélgetni, hiszen ők biztosan máshogy élték meg, más szempon¬
tokat érzékeltek a helyzetből. A lényeg az, hogy használjuk a problémákat arra,
hogy mélyebb megértésre jussunk. Mint ahogyan a dráma is teszi.