Segíti a tantermi munkát, ha a mind a tanár, mind a diákok számára világos,
hogy kinek mi a dolga. A kölcsönös bizalom építését szolgálja az, amit Neelands
szerződéskötésnek"? nevez. Amikor a tanár eltér a megszokott iskolai menet¬
rendtől, elvárásoktól, tevékenységektől, akkor az óra elején tisztázni kell, hogy
mit kínál, és mit vár el a diákoktól. A keretek tisztázása a dj4ákkoknak kapaszkodót
kínál, kialakul egy képük arról, hogy mit várhatnak az órától. A szerződéskö¬
tés lehetővé teszi azt is, hogy a közös gondolkodás szabályai tiszták legyenek
mindenki számára, és így a szabályokra való hivatkozás nem válik személyeske¬
déssé: , Az óra elején azt beszéltük meg, hogy végighallgatjuk egymást. Tartsuk
ehhez magunkat!" Persze akkor szerződünk, ha nem egyoldalú diktátumról van
szó, hanem az egyeztetés, a kölcsönösség szerepet kap ebben a folyamatban is:
, Szeretném azt kérni, hogy... Cserébe viszont ígérem, hogy..."
Izgalmas kettősség egy drámaóra tervezésénél, hogy mit kell megkötnie a ta¬
nárnak, és mit hagy szabadon a résztvevőknek. Egyrészt érdemben kell teret biz¬
tosítani a diákoknak, hogy a történet fikciójába beépíthessék saját gondolataikat,
tapasztalataikat, véleményüket, és ne végrehajtó szerepük legyen, hanem a drá¬
ma alkotóivá váljanak. Ehhez a tanárnak elegendő struktúrát kínálnia: olyan
állványzatot kell létrehoznia, ami mentén építkezhetnek a résztvevők, épülhet
a folyamat. Ugyanolyan ijesztő tud lenni egy-egy csoport számára, ha hirtelen
túl nagy szabadság és felelősség szakad a nyakukba, mint amilyen lelombozó,
ha nincs érdemi terük a gondolkodásra, cselekvésre. Jó irányelvnek tekinthető,
hogy fokozatosan egyre nagyobb teret és felületet kapjanak a résztvevők a dön¬
tésekben, a tartalmak meghatározásában. Fokozatosan válik a tanár történeté¬
ből a csoport közös történetévé a dráma. Nyilván ehhez fontos kiindulási pont,
hogy olyan témát, problémát vagy nézőpontot kínáljunk a diákoknak, ami igazán
érdekli őket.
A tanárnak önbizalmat, az óratervnek meg tiszta referenciapontokat ad, ha
tisztán meg tudjuk fogalmazni, hogy mi az, amit vizsgálni akarunk egy tör¬
téneten keresztül. Tervezésnél vagy tevékenységek adaptálásánál tisztábban
tudunk strukturálni, az óra közben pedig rugalmasabban tudunk reagál¬
ni, ha van egy egyértelmű központi kérdésünk a vizsgált történet kapcsán.