Page 76 [76]
OCR
5. ÁTHELYEZÉS MÁS KONTEXTUSBA Az improvizációnak nem célja, hogy megoldást találjon a helyzetre, inkább a lehetőségek megbeszélése a fontos. Az igazgató igazán tanácstalan lehet azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán mi ez. Egy segélykérés? Vandalizmus? Ki írhatta? Biztos, hogy valamelyik diákunk volt? Mit gondolnak majd róla a diákok? Mit szólnak majd a városban, ha ez kitudódik? Hívjuk a rendőrséget? Vagy egyszerűen festessük le gyorsan? Fontos, hogy a tanár se előre, se a játék közben ne árulja el a résztvevőknek, hogy egy Petöfi-verssel foglalkoznak! Ha az improvizáció során a résztvevők felvetik, hogy ez egy vers, akkor az egyáltalán nem gond. Az igazgató nyugodtan lehet bizonytalan a kérdésben. A tanároknak persze az óráikra kell menniük, így nem lehet végtelen az egyeztetés. Nem is cél az, hogy bármelyik megoldásban megállapodjon a csapat, hiszen ez az igazgató felelőssége, nem a tanároké. Az improvizáció zárásaként az igazgató arra kéri a tanárokat, hogy segítsenek kideríteni, ki írhatta a graffitit a falra, beszéljenek egy-egy olyan diákkal, aki tudhat valamit. Általános tapasztalat, hogy tanárok és szülők szerepébe nagyon könnyen tudnak belépni a gyerekek, ezért sem igényel hosszas szerepépítést ez az improvizáció. Az igazgató szerepében nyugodtan alkalmazkodhat a játékvezető a csoport dinamikájához, és engedheti, hogy az elhangzó érvek, gondolatok befolyásolják a szerepet. Ha segíti a csoport aktivitását, akkor játszhat provokatívan határozott igazgatót, vagy ha visszahúzódó, csöndes csoportról van szó, akkor éppen roppant bizonytalan vezetőt. Egészcsoportos állókép: , Míg a tanáriban zajlott a beszélgetés, addig az iskolába folyamatosan érkeztek a diákok. Futótűzként terjedt a hír a falon lévő írásról a diákok között. A becsöngetés előtt szinte az összes diák kint volt az udvaron. Készítsünk arról egy állóképet, hogy az iskola diákjai hogyan reagáltak erre a szövegre." Az állókép létrehozásához hasznos, ha a tanár kijelöli a teremben, hogy melyik falon van a felirat, amit itt újra felolvashat. A diákok egyesével állhatnak be a képbe, és testhelyzetüket megtartják, amíg mindenki be nem áll. Amikor elkészül a teljes állókép, akkor a tanár megkérdezheti, hogy mik lehetnek azok a mondatok, amik elhangoznak a diákok között. Akinek van erről ötlete, az ki is hangosíthatja, amit az általa megjelenített diák éppen mond. Ha elhangzott néhány mondat, akkor a tanár megkérdezheti, hogy mik lehetnek azok a mondatok, amiket magukban gondolnak a diákok, de nem mondanak ki. Érdemes ezeket is meghallgatni, és aztán feloldani az állóképet. Ugyan egy elképzelt iskola diákjait játsszák a résztvevők, ez mégis igen közel áll a hétköznapi helyzetükhöz. Ezért is különösen fontos, hogy a játékvezető végig a szerepre hivatkozzon: , Mit gondol magában az a diák, akit te játszol?" 75 s
