Heathcote eredeti táblázata!" kicsit más megnevezést alkalmaz egy-egy feladat¬
típusra, és Pennington a sorrenden is változtat helyenként, de lényegében mind¬
két táblázat értelmezhető lehetőségeket kínál egy eseménnyel, vagy akár szö¬
veggel való találkozás megtervezésére. A táblázatból is látszik, hogy a korábban
említett festménykészítő példa a művész nézőpontjába helyezi a résztvevőket.
Ebből a nézőpontból az esemény újraalkotása a feladata, ami azt kínálja, hogy
távolról szemlélve, a saját kontextusában fontos dolgokat kiemelve dolgozza át az
eseményt egy másik művészeti ág formáit alkalmazva. Míg az írnok pozíciójában
éppen a történések elfogulatlan dokumentálása lenne a feladat.
A megvalósítás során az elméletileg távoli nézőpont is átfordulhat az érintett
— résztvevői — távolságba. Például, ha a festmény készítőit nyomás alá helyezi
a megrendelő, az iskola igazgatója, és mondjuk azt követeli tőlük, hogy a történetet
ne a saját értelmezésükben mutassák be, hanem tüntessék fel egyik vagy másik
szereplőjét kedvezőbb színben. Ebben az esetben lényegében megváltozik a dräma
középpontjában lévő esemény. Ha eddig a pontig a Jancsi és Juliska meséjének
egy része állt a gondolkodás fókuszában, akkor innentől az igazgató követelése és
az arra való válasz válik középponti eseménnyé. Így a művészek átkerülnek részt¬
vevői keretbe, hiszen ez utóbbi eseményt már nem távolról nézik, hanem köz¬
vetlenül érinti is őket. Ezzel megváltozik a résztvevők cselekedeteinek tétje is.
A keret tudatos használata rengeteg lehetőséget kínál a pedagógusoknak.
Heathcote általános törvényszerűségként írja le, hogy a résztvevők , akkor fognak
a lehető legnagyobb erőbedobással bevonódni, és a leggyorsabban aktív részt¬
vevővé válni, hogyha az eseményhez fűződő viszonyuk kellően specifikus és jól
körülhatárolt, mivel ez elkerülhetetlenül felelősséggel is jár, továbbá olyan sajátos