Oldal 56 [56]
KERET
A keret egyik része az eseménnyel kapcsolatos központi feladat, annak meg¬
határozása, hogy mi a dolgunk vele. Például lehet az a feladatunk, hogy a Jancsi
és Juliskából készítsünk festményt az iskola folyosójára. Ha ezzel a feladattal
a fejünkben olvassuk vagy hallgatjuk a mesét, akkor könnyen lehet, hogy egész
más elemeire figyelünk a történetnek, mint amúgy. Az viszont egészen biztos,
hogy másképp kapcsolódunk a történethez. Természetesen ez a központi feladat
lehet valós is — ebből alakult ki Heathcote megbízatás modellje"? -, vagy lehet
fiktív: úgy csinálunk, mintha egy hatalmas festményt készítenénk az iskola fo¬
lyosójára. A két változatnak különböző pedagógiai eredményei lehetnek, más
típusú tanulást tesznek lehetővé. A valós feladatnak nagyobb a tétje, és a vele járó
felelősség is nagyobb. Sok mindent tanulhatunk belőle közösségről, tartalomról,
sőt még a bürokrácia útvesztőiről is, az eredménynek pedig nagyobb hatása lesz,
több visszajelzést kapunk rá. Ha fiktív marad a feladat, és úgy csinálunk, mintha
falfestményt készítenénk, akkor nagyobb rugalmasságunk és több játéklehető¬
ségünk lesz.
Természetesen a központi feladaton belül lehetnek kisebb, egyszerűbb felada¬
tok is. Túl nagy falat lenne, és kevesebb tartalmi elmélyedést tenne lehetővé, ha
rögtön a mese olvasása után a nagy festmény készítésébe vágna bele a csoport.
Lehet előtte egyszerűen csak azt keresni a mesében, hogy melyik pillanatokat
lehetne a leginkább képként elképzelni, vagy más mesékről készült ábrázolá¬
sokat nézni és elemezni, hogy a csoport rátaláljon a számára kedves irányra.
A részfeladatok megválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy a diákok szá¬
mára érthető legyen, hogy az adott feladat miként járul hozzá a központi feladat
megvalósulásához.
O Neill arra hívja fel a figyelmet, hogy gyakran már egy erőteljes kérdés is
kínálhatja a vizsgálódás keretét. Ha például azt járjuk körbe egy eset kapcsán,
hogy ki a felelős a történtekért, "? akkor az nagyon határozott nézőpontot kínál
a résztvevőknek, és akár magát a kérdést is részfeladatokra, drámás tevékeny¬
ségekre lehet bontani.
Gyakran a központi feladat meghatározza a formát, amiben a résztvevők a
megértésüket kodifikálják, megtestesítik. A festmény készítésénél talán ez egyér¬
telmű: a vizuális kultúra eszközeivel dolgozva fejezik ki a kiválasztott tartalmat
a résztvevők. A felelős keresése egyféle kutatói, nyomozói pozícióra utal, amihez
leginkább valamilyen írásos vagy szóbeli állásfoglalás, beszámoló kapcsolódik
formai szempontból.
18 Bethlenfalvy Ádám: , Az a dolgom, hogy segítsem őket tanulni". Interjú Dorothy Heathcote¬
tal/2. rész, Drámapedagógiai Magazin, XVII. szám, 2011/2, 14.
19 O’Neill: Drama Worlds, 143.
© 55 ¢