Page 50 [50]
A SZITUÁCIÓ
Formai szempontból is többrétű a tevékenység. Önmagában egy festmény
létrehozása is a jelek pontos használatára készteti a résztvevőket, de azzal, hogy
olyan utalások elrejtésére kéri őket, amelyek megkérdőjelezik a kép szándékolt ál¬
lítását, rendkívül gazdag alkotói teret nyit a résztvevők számára. A jel és a jelzett
komplex viszonyával kapcsolatban kínál gyakorlati feladványt, ami súlyozásra
és összehasonlításra készteti az alkotókat. Bizonyára arra is kihat a színlelés és
a rejtett utalásokról való alkotó gondolkodás, hogy később a dc$ámaórában mi¬
ként olvassák egymás jelzéseit a résztvevők, és mit tartanak igaznak vagy hamis¬
nak a jelek közül. A tevékenység emellett a kontextusról is fontos dolgokat állít.
Kiderül, hogy mi az elvárás, a norma ebben a világban a családokkal és a nemi
szerepekkel kapcsolatban. Emellett arra is fény derül, hogy ebben a közösségben
mennyire fontos a megfelelés ezeknek az elvárásoknak. Bolton utal rá, hogy an¬
nak érdekben is kéri, hogy a nők családokban betöltött szerepével kapcsolatban
rejtsenek el jeleket, hogy később ne kerüljenek teljesen passzív helyzetbe a női
szülőket játszó résztvevők.
Az, hogy a festményekről szerepben beszélnek a résztvevők, és Bolton ezt
szerepből vezeti, lehetővé teszi, hogy biztonságos, kötött formában próbáljanak
az improvizációra. A tanári szerep mintát kínál a nyelvhasználatra, és a kontex¬
tussal, a szerepekkel kapcsolatos esetleges ellentmondások, tisztázatlanságok
megbeszélésére is van lehetőség a hosszú improvizáció előtt. A forma tartalmi
működéséhez az is hozzájárul, hogy a családok látják, hallják egymást. Ez nem¬
csak abban segít, hogy az improvizációban ne legyen kérdéses, hogy ki kicsoda,
hanem annak az érzetét is megteremteni, hogy a város közössége figyeli és meg¬
ítéli egymást. Ezt a hatást erősíti a lelkész beszédmódja is.
Bolton fontosnak tartja, hogy a résztvevők maguk dönthessenek arról, hogy
olyan fiatalt játszanak-e, aki kint volt az erdőben, vagy olyat, aki nem. Az is
fontos a számára, hogy míg a gyerekek ezt tudják egymásról, addig a felnőttek
nem. Ez utóbbi elem válik az improvizáció egyik fő mozgatórugójává. A fiatalokat
játszók számára lehetőséget ad arra, hogy használják azt a tudást, ami a szülőket
játszók elől rejtett. Döntéseket hozzanak azzal kapcsolatban, hogy igazat mon¬
danak-e vagy sem, hogy mennyit és mikor áruljanak el saját családjuknak vagy
a nagyobb közösségnek. Erre Bolton finoman fel is hívja a figyelmüket. A szülőket
játszóknak azzal kapcsolatban kell döntést hozniuk, hogy hisznek-e a gyereke¬
iknek vagy sem, illetve hogy miként képviselik ezt a szélesebb közösség előtt.
Az improvizáció első része, a belépés a templomba, a dörgedelmes szavak,
a fiatalok megesketése — mind erősen kötött tevékenységek. Bolton azt állítja,
hogy ezek segítik a résztvevőket, hogy megtalálják azokat a finom módokat,
amivel kifejezhetik magukat a szerepeiken keresztül ezekben a formális hely¬
zetekben.
+49 »