Page 49 [49]
A TANTERMI DRÁMA FŐ ÖSSZETEVŐI
Bolton megkéri a szülőket, felnőtteket játszókat, hogy menjenek ki a teremből,
míg a gyerekek szerepében lévőket arra kéri, hogy a kiosztott lapokra írják vagy
azt, hogy bűnös vagy azt, hogy ártatlan. Egymásnak nemcsak megmutatják, hogy
mit írtak, hanem arra is kéri őket Bolton, hogy jegyezzék meg egymásról, ki volt
az erdőben éjjel és ki nem. Utal rá, hogy a következő jelenetben elképzelhető,
hogy akik az erdőben voltak az előző este, azok majd ártatlannak tettetik magu¬
kat, sőt, elejtett célzásaikkal esetleg valódi ártatlanokra terelik a gyanút. Ahogy
ez Miller darabjában is történik.
A közös improvizáció a családok templomba érkezésével kezdődik, ahol a lel¬
kész szerepében levő tanár engedélyezi, hogy a szokásos helyükre üljenek , Isten
házában", majd beszámol az erdőben történt szentségtörésről. Dörgedelmesen
beszél Isten haragjáról és a súlyos következményekről. Majd egyesével kihívja
a család ifjú tagjait, hogy az oltárnál tegyék a kezüket a Bibliára — ami termé¬
szetesen nem igazi Biblia, hiszen mintha-játékban van a csoport -, és mondják
utána: , Tiszta a lelkem!"
A lelkész szétküldi a családokat a templom különböző zugaiba, hogy a szülők
kényszerítsék színvallásra a gyerekeiket. Bolton, a lelkész szerepében, továbbra is
köztük sétál, elsősorban azt figyelve, hogy igényel-e bármelyik csoport segítséget.
Bolton végső jelenetnek nevezi azt az egészcsoportos improvizációt, amiben
a lelkész összehívja a családokat, és vallomásokat vár a résztvevőktől. Itt már
a családok között zajló kommunikáció működteti jó esetben a helyzetet, Bolton
szerint a drámatanár feladata elsősorban a keretek biztosítása. Végül, a szere¬
pekből kilépve a fiatalokat játszók elárulják a szülőket játszóknak, hogy valójában
kint voltak-e az erdőben, megmutatják a feliratot a papírjukon , nagy kacajok
között”,” hiszen többen meglepődnek az igazságon.
Visszatérve a drámaóra elemzéséhez láthatjuk, hogy Bolton a szerepek épí¬
tésére a kiscsoportos családi festmény megalkotásánál kínál lehetőséget. Első¬
sorban nem karaktereket építenek itt a résztvevők, hanem családi viszonyokat
egyeztetnek, annak érdekében, hogy a festményen megjelenítsék ezeket. A gon¬
dosan kitalált feladatnak köszönhetően több szinten gondolkoznak a viszonyo¬
kon. Egyrészt abban kell a csoportnak megegyeznie, hogy a család mit szeretne
magáról kifelé mutatni, másrészt abban is, hogy valójában milyenek a viszonyok,
hiszen erre utaló jeleket is el kell rejteniük a festményen. A szerepek építése
tovább zajlik, amikor a lelkész kikérdezi a családfőket. Itt egyrészt a résztvevők
hallják egymást, és a hallottak/látottak révén alakítják a kontextusról bennük
lévő képet, másrészt a kérdésekre reagálva a résztvevők saját szerepükről alkotott
képe is bizonyára változik, konkrétabb, pontosabb lesz.
5 ,,(...) there is much laughter” In Bolton: Acting in Classroom Drama, 227.
+48»