OCR
A SZITUÁCIÓ esik jól, ha nála marad egy megátkozott tárgy. Fontos, hogy ezen a ponton, amikor a salemi fiatalokat emlegeti, nem valódi bábut használ, hanem mímel, úgy csinál mintha. Ebben a mímelésben pedig a résztvevőket is partnerré teszi. Bolton beazonosít egy olyan kapcsolódást a két világ között, ami segíthet elfogadni a puritánok világát uraló vak hitet. Ezt megvizsgálja általános társadalmi szinten, majd egyéni szinten is reflektálnak rá a résztvevők. A gondolati szint mellett érzéki tapasztalásra is próbál lehetőséget kínálni a résztvevőknek, és explicitte teszi közös dramäjuk középpontját. A bábu mímelésével a jeladásra és a mintha-cselekvésre kínál mintát. Utóbbiba be is vonja a résztvevőket, a játékban való részvétellel ők is használóivá válnak ennek a jeladási módnak. Láthatjuk azt is, ahogy a tevékenységek különböző módokon mozgatják a csoportot. A kiscsoportos feladatot egyéni feladat, majd egészcsoportos forma követi. Mivel a darab olvasására előkészítő drámaóráról van szó, ezért érdekes az is, hogy Miller drámájának két konkrét motívumátis beépíti a tevékenységekbe. Térjünk vissza Bolton drámaórájához, nézzük meg, hogyan folytatja útját atemplomban játszódó improvizációig. Bolton csoportokra bontja az osztályt. Minden csoport egy maximum kéthárom kamaszgyerekes salemi családot fog megjeleníteni. Azt kéri tőlük, hogy alkossanak magukról családi portrét. Az állóképről olyan festményként gondolkodjanak, amiben megmutatják a külvilágnak, hogy milyen erkölcsös, istenfélő család az övék. Amiben az apa erős családfőként jelenik meg, de tehetnek bele rejtett utalást arra, hogy az anya jóval nagyobb beleszólással bír a család ügyeibe, mint ahogyan azt kifelé mutatni szeretnék. A családi festménnyel kapcsolatos végső döntéseket Bolton a szülők kezébe adja, rajtuk múlik, mivel érik el, hogy gyermekeik tűnjenek Salem leghitbuzgóbb, legtisztességtudóbb gyerekeinek. A családi festményeket körbe állítja Bolton úgy, hogy mindegyik a kör közepe felé nézzen. Majd a lelkész szerepébe lépve kérdéseket tesz fel a családfőknek. A gyermekeik bemutatására kéri őket, és a hitéletükkel kapcsolatos kérdéseket tesz fel nekik: szoktak-e a gyerekek felolvasni a bibliából étkezések előtt és hasonlók. A forma az állókép és az improvizáció ötvözete, aminek a kötöttsége inkább segíti az átmenetet az improvizáció felé. Miután minden család bemutatkozott, a lelkész szerepében Bolton a következőket mondja: , Szülők! Talán azt hiszitek, hogy gyermekitek olyan ártatlanok, mint amilyennek ezek a festmények ábrázolják őket. De tudnotok kell, hogy tegnap éjfél körül néhányukat látták, ahogy meztelenül táncoltak a salemi erdőben, a házaitok közelében!" Ezután % „Parents, you may think, that your children are as innocent as you have made them look in this portraiture, but I have to tell you that, last night, round about midnight, some of your children were seen dancing naked in Salem woods — near your houses.” In Bolton: Acting in Classroom Drama, 225. +47 »