Seite 48 [48]
A SZITUÁCIÓ
esik jól, ha nála marad egy megátkozott tárgy. Fontos, hogy ezen a ponton, ami¬
kor a salemi fiatalokat emlegeti, nem valódi bábut használ, hanem mímel, úgy
csinál mintha. Ebben a mímelésben pedig a résztvevőket is partnerré teszi.
Bolton beazonosít egy olyan kapcsolódást a két világ között, ami segíthet elfo¬
gadni a puritánok világát uraló vak hitet. Ezt megvizsgálja általános társadalmi
szinten, majd egyéni szinten is reflektálnak rá a résztvevők. A gondolati szint
mellett érzéki tapasztalásra is próbál lehetőséget kínálni a résztvevőknek, és
explicitte teszi közös dramäjuk középpontját. A bábu mímelésével a jeladásra és
a mintha-cselekvésre kínál mintát. Utóbbiba be is vonja a résztvevőket, a játék¬
ban való részvétellel ők is használóivá válnak ennek a jeladási módnak. Láthat¬
juk azt is, ahogy a tevékenységek különböző módokon mozgatják a csoportot.
A kiscsoportos feladatot egyéni feladat, majd egészcsoportos forma követi. Mivel
a darab olvasására előkészítő drámaóráról van szó, ezért érdekes az is, hogy
Miller drámájának két konkrét motívumátis beépíti a tevékenységekbe. Térjünk
vissza Bolton drámaórájához, nézzük meg, hogyan folytatja útját atemplomban
játszódó improvizációig.
Bolton csoportokra bontja az osztályt. Minden csoport egy maximum két¬
három kamaszgyerekes salemi családot fog megjeleníteni. Azt kéri tőlük, hogy
alkossanak magukról családi portrét. Az állóképről olyan festményként gondol¬
kodjanak, amiben megmutatják a külvilágnak, hogy milyen erkölcsös, istenfélő
család az övék. Amiben az apa erős családfőként jelenik meg, de tehetnek bele
rejtett utalást arra, hogy az anya jóval nagyobb beleszólással bír a család ügyeibe,
mint ahogyan azt kifelé mutatni szeretnék. A családi festménnyel kapcsolatos
végső döntéseket Bolton a szülők kezébe adja, rajtuk múlik, mivel érik el, hogy
gyermekeik tűnjenek Salem leghitbuzgóbb, legtisztességtudóbb gyerekeinek.
A családi festményeket körbe állítja Bolton úgy, hogy mindegyik a kör közepe
felé nézzen. Majd a lelkész szerepébe lépve kérdéseket tesz fel a családfőknek.
A gyermekeik bemutatására kéri őket, és a hitéletükkel kapcsolatos kérdéseket
tesz fel nekik: szoktak-e a gyerekek felolvasni a bibliából étkezések előtt és ha¬
sonlók. A forma az állókép és az improvizáció ötvözete, aminek a kötöttsége
inkább segíti az átmenetet az improvizáció felé. Miután minden család bemu¬
tatkozott, a lelkész szerepében Bolton a következőket mondja: , Szülők! Talán azt
hiszitek, hogy gyermekitek olyan ártatlanok, mint amilyennek ezek a festmények
ábrázolják őket. De tudnotok kell, hogy tegnap éjfél körül néhányukat látták,
ahogy meztelenül táncoltak a salemi erdőben, a házaitok közelében!" Ezután
% „Parents, you may think, that your children are as innocent as you have made them look in this
portraiture, but I have to tell you that, last night, round about midnight, some of your children
were seen dancing naked in Salem woods — near your houses.” In Bolton: Acting in Classroom
Drama, 225.
+47 »