Page 46 [46]
A SZITUÁCIÓ
világa."" Ennek érdekében Bolton olyan központi eseményt keresett, ami egy¬
részt megtestesítette a kort, másrészt magában hordozta annak lehetőségét,
hogy a kamasz gyerekek hatalmat gyakorolhassanak szüleik felett. Ez egy fon¬
tos kapcsolódási pont lehet a diákok számára, de Bolton tudja, hogy csak akkor
lesz tétje ennek a lehetőségnek, ha a résztvevők tisztában vannak a kor kultú¬
rájával, amelynek alapját a felmenők iránti tisztelet és az Istentől való félelem
adja. A darab nyomán Bolton olyan családok alkotta közösséget képzelt el, amit
bizonytalanságba és kétségbeesésbe sodort a pucéran táncoló és feketemágiát
gyakorló fiatalokról szóló pletyka. A drcrámaóra központi szituációjának a követ¬
kezőt választja: a lelkész (szerepben lévő tanár) összehívja az erdő határában lakó
családokat a templomba, hogy kikérdezze őket a boszorkányságról és táncról szó¬
ló hírek kapcsán. A fiatalokat egyesével az oltárhoz szólítja, hogy ártatlanságukat
esküvel erősítsék meg. Bolton célja, hogy olyan improvizációt hozzon létre, ami
ebből a központi szituációból indul, és amiben a résztvevők a családok felnőtt és
kamasz tagjaiként tudnak részt venni, tovább alkotni a helyzetet. Ez a szituáció
erősen feltételezi, hogy a szereplők viszonyai változni fognak benne, így alkalmat
kínál arra, hogy vizsgáljuk a körülmények alakulásában változásra kényszerülő
embereket.
Azonban annak érdekében, hogy a résztvevők számára is tétje legyen ennek a
helyzetnek, és érdekes legyen számukra a tőlük távol eső világban játszódó szi¬
tuáció, előbb komplex kontextusépítési folyamatnak kell megvalósulnia. Nézzük
meg, hogyan építi fel Bolton a folyamatot eddig a központi improvizációig, és
mi történik abban.
A drámatanár röviden beszél Miller színdarabjáról és a 17. századi puritán
közösségekről. Beszél arról, hogy a puritánok sok mindentől féltek, köztük a ter¬
mészetfeletti erőktől is. Ezt párhuzamba állítja a mai kor babonáival, és arra kéri
a diákokat, hogy váljanak szét csoportokban a földre tett 5-6 nagy papírlap köré,
és gyűjtsenek össze minél több olyan babonát vagy hiedelmet, amit ismernek.
A tevékenység fontos része a résztvevők oldása is. Ezt is segíti, hogy a facilitátor
körbejárva félig viccesen versenyre buzdítja a csoportokat: próbáljanak hosszabb
listát írni a többieknél! Bolton ezután arra kéri a résztvevőket, hogy járjanak
körbe, és tegyék a monogramjukat minden olyan babona mellé, ami érinti őket.
Aztán arra kéri a résztvevőket, hogy számolják össze, hány babona van, ami mellé
odatették a monogramjukat. A csoportot közös visszaszámolásra invitálja Bolton.
Attól kezdi, akit a legtöbb babona érint, és fokozatosan megy lefelé, míg végül
azok is sorra kerülnek, akiket csak egy-két babona érint, vagy annyi sem. Ekkor
21 ,My purpose therefore in setting up a drama experience about the play before they read the
script was to whet their appetites and to make the circumstances ofthe play seem more familiar.”
In Bolton: Acting in Classroom Drama, 222.
+45»