Oldal 42 [42]
A SZITUÁCIÓ
Ha van konkrét tér, akkor kínálja magát a következő lépés: hogyan használ¬
juk? A tárgyak mellett a szereplőket is el lehet benne helyezni szoborként, vagy
állóképeket lehet alkotni a térben a történetből. Lehet a mese előzményeiből is
megjeleníteni pillanatokat. Emellett a tér azt is megkönnyíti, hogy a szereplők
nézőpontjából lássák a történetet a diákok. Ők maguk is megjeleníthetik valame¬
lyik szereplő egy-egy fontos cselekedetét a térben, akár találkozhatnak a térben
lévő szereppel, ha a tanár magára veszi például az apa szerepét.
A favágó fiktív házának fiktív ajtaján kopogtatni is lehet. Megkönnyíti a di¬
ákok szerepbelépését, ha az általuk alkotott képzelt térhez kapcsolódva lépnek
szerepbe. Például Jancsi és Juliska barátaiként, akik pár napja nem találkoztak
a gyerekekkel, és ezért eljönnek érdeklődni a házhoz. Nyilván ebben az esetben
tisztázni kell azt, hogy mit tudnak, mit nem tudnak, és mit sejthetnek a gyerekek
barátai. Hasonló lehetőség, de mégis más helyzetet teremt, ha az egyik résztvevő
az iskola tanárjaként kopogtat az ajtón, elmaradt tanítványait keresve.
A fentiek talán igazolják, hogy a szituáció elemeinek felismerése és tudatos
használata sokféle lehetőséget kínál a szövegelemzésre, és arra is, hogy elkezd¬
jünk fiktív szituációt kialakítani a tanteremben.
Belépés a fiktív szituációba
A tantermi dráma egyik fontos célja, hogy a résztvevők a dilemmákat belülről
vizsgálhassák, és onnan lássák a helyzet kínálta döntési lehetőségeket." Ez ak¬
kor valósulhat meg, ha akár rövidebb, akár hosszabb ideig a diákok beléphet¬
nek ezekbe a fiktív helyzetekbe, és belülről tapasztalva tanulmányozhatják őket.
Heathcote szerint a tanárnak előbb a szituáció iránti hitet kell kiépitenie ahhoz,
hogy a résztvevők beléphessenek a fiktív helyzetbe. Ha sikerül a fikció iránti
hitetlenséget felfüggeszteni, akkor onnantól a tanárnak a helyzet feszültségét
kell fenntartania."
A fikció iránti fokozatos elköteleződés kialakítására azért is használják gyak¬
ran a téralkotás valamilyen módját, mert nem teszi a résztvevőket kiszolgáltatott
helyzetbe, nem érzik bámulva magukat. A feladatba fektetett kreatív energia el¬
köteleződéstis jelent. Az általam tanulmányozott óráiban Heathcote a szituáció
építését mindig a konkréttól kezdte," és amikor már volt valami konkrét, tárgyi,
"5 Dorothy Heathcote: Drama as a process for change, in Liz Johnson — Cecily O’Neill (eds.):
Collected Writings on Education and Drama, Evanston, Northwestern University Press, 1984,
119.
Betty Jane Wagner: Dorothy Heathcote. Drama as a Learning Medium, Cheltenham, Stanley
Thornes, 1990, 67.
Bethlenfalvy: Living through extremes, 30.
76
77
+4] »