Page 28 [28]
JEL És JELENTÉS
állapotot, a közösségben kialakuló helyzeteket vizsgálja. A fenti gyakorlatban
bizonyos mértékig ez is teljesül. De a szobrok nincsenek fiktív keretbe helyezve,
ami a résztvevőknek védettséget adna. Ez a fontos tényező még hiányzik ahhoz,
hogy drámává fejlesszük a gyakorlatot.
Heathcote számára fontos, hogy megelőzze annak a veszélyét, , hogy a gye¬
rekek úgy érezzék, bámulják őket". Ezt ő ,a másik" megteremtésével éri el.
A világon önmagunkon kívül minden valami smásikc", írja Heathcote.? A Jel
és előjel végén kínált munkaformákból látjuk azt, hogy szinte bármi lehet ez a
másik, egy levélrészlettől kezdve egy ruhadarabon vagy jellemző tárgyon át,
akár a szerepben lévő tanárig. Bármi, ami megelevenít egy fiktív helyzetet, egy
másik ember történetét, és így védettséget teremt a résztvevőknek. Arról a má¬
sik emberről vagy helyzetről beszélhetnek, és így nem érzik magukat kiszol¬
gáltatottnak. Még felszabadítóbb a játék, ha a résztvevők maguk is egy szerep
védelméből beszélhetnek. Például, ha a tanár oktatásügyi szakértőkként szólítja
meg a résztvevőket, akiket diákokról készült fotók elemzésére hív. Ezek a fotók
Magyarország különböző pontjain készültek (tehát nem a jelenlévő diákokat
látjuk, hanem másokat), és az elemzésük segítségével szeretnék megérteni, hogy
milyen állapotban vannak az iskolarendszerünkbe járó tanulók. Tulajdonképpen
ugyanazokat a szobrokat értelmezzük, mint korábban, de a felkínált szerep és
a fiktív diákokról készült fotók lehetővé teszik, hogy személyükben ne legyenek
érintettek a résztvevők. A tanár mind a saját szerepét, mind a diákokét egysze¬
rűen a megszólítással és a nyelvhasználattal teremti meg. Úgy beszél hozzájuk,
mint oktatásügyi szakértőkhöz.
Ebben a példában a szobor témáját vagy a résztvevőknek kínált fiktív szerepet,
nézőpontot könnyen ki lehetne cserélni. A vizsgálat tárgya lehetne egy irodalmi
alkotás valamelyik szereplője vagy egy történelmi személyiség, akiről szobrot
alkottak a résztvevők. A résztvevőknek felkínált szerep pedig a szobor tartal¬
mának és a kívánt vizsgálódás irányának megfelelő nézőpontot hordozhatja.
Cselekvés és jelentésrétegek
Ha egy cselekedetről kérdést akarunk feltenni, akkor többnyire a tett mögötti
motivációra kérdezünk rá. Miért teszi? Fontos és hasznos kérdés, de Heathcote
arra hívja fel a figyelmet, hogy egy cselekvést ennél jóval rétegzettebben és ponto¬
sabban lehet leírni." A cselekvés értelmezésének Heathcote öt szintjét különíti el:
38 Uo., 12.
39 Uo.
1 Dorothy Heathcote — Gavin Bolton: Drama for Learning. Dorothy Heathcote’s Mantle of the
Expert Approach to Education, Portsmouth, Heinemann, 1995, 20.
6 27 +