Seite 395 [395]
jedtebb késő középkori típusának nevezett?" A többi szertartáselem ehhez ha¬
sonlóan korántsem tekinthető speciális magyarországi fejleménynek"
A Tridentinum utáni magyarországi egyháztörténet egyik kiemelkedő szemé¬
lyisége, Telegdi Miklós pécsi püspök, esztergomi adminisztrátor volt, akinek li¬
turgiatörténeti szempontból határkőnek számító rituáléja Agendarius liber... cí¬
men előbb 1583-ban, majd kisebb bővítéssel (immár az egyházi vezető halála
után) 1596-ban jelent meg. Telegdi a korábbi esztergomi rítushoz képest átdolgo¬
zott, egyéb (egyelőre még tisztázatlan) nyugat- és közép-európai mintákat is figye¬
lembe vevő szertartásrendet állított össze. Az Agendarius vonatkozó ordója már
szót sem ejt a zarándokkellékekről, a Benedictio peregrinorum című rítus teljes egé¬
szében a zarándokok megáldására vonatkozik, amelyhez ugyancsak a zarándokok
megérkezés utáni benedikciója csatlakozik? Az utasításokat nélkülöző ordó az
útnak indulók és a hazaérkezők megáldására egyaránt két-két orációt írt elő, ame¬
lyeket responzériumok vezettek be. Ehhez járult még a hazaérkező zarándokok
szenteltvízzel történő meghintése és rövid, formulaszerű megáldása?? Az említett
negy oräciöböl mindössze egy (Ömnipotens sempiterne Deus, humani generis
reformator et auctor...)”* szerepel az esztergomi Obsequialek fentebb bemutatott
szöveghagyományában. (A szertartás célját tekintve fontos utalást jelent az imád¬
ság azon sora, amely egy jelzős szerkezetben a zarándoklat célállomását is elárulja.
Míg az Ordo et ritus itt még csupán Péter és Pál apostolok (római) sírját emlege¬
ti," addig az Agendarius a kegyhelyek egész tipológiáját felsorakoztatja lehetőség¬
kent.)”° A mäsik härom imádságot Telegdi nem az őt megelőző magyarországi,
hanem vélhetően a középkori, illetve kortárs európai rítuskínálatból kölcsönöz¬
5 Franz 1909, II. 275—277, 288.
*! A rítuselemek szöveges előképeire, illetve párhuzamaira lásd — egy felszíni letapogatás
eredményeképp — a 343. jegyzetben idézett művek ugyanott megjelölt oldalait. Három
orâcié (Exaudinos Domine, etiter famulorum tuorum...; Adesto Domine supplicationibus
nostris...; Deus humilium visitator, gui faterna nos dilectione...) a 17. század elején —
részben középkori előzmények nyomán - kialakított római rítusban is visszatér.
5 TA 1596, 194-198.
55 Deinde aspergantur agua benedicta et dicatur: Benedicat vos omnipotens Deus, Pater
+, et Filius + et Spiritus + Sanctus. Amen.” — TA 1596, 198.
Az imádság a rítus legrégebbi, 11. századi rétegéhez tartozik. V6. Franz 1909, II. 276-277.
„...hos quaesumus ad beatorum apostolorum Petri et Pauli limina adorare pergentes. . ."
— OR 1560, f. 48v.
„...hos famulos tuos quoque ad S. Mariae matris filii tui, vel ad apostolorum tuorum
354
355
356
Petri et Pauli, vel S[ancti]. Jacobi, vel S[ancti]. N. volentes limina properare...” — TA
1596, 195. Ezek a kitételek is bizonyítják, hogy az ordók még akkor is a vallásos célú
zarándokok megáldására irányultak, ha ezt így külön nem is jelölték, mint a későbbi
római rituáléban.
394