Seite 394 [394]
ban Georg Stuchs nürnbergi nyomdájából került ki? Az Obsequiale Strigoniense
legkorábbi kiadása időzítés, forma és tartalom tekintetében egyaránt illeszkedik
a korszak európai liturgikus gyakorlatába. A szerkönyv a 31-33" féliékon közli a
zarándokbotok és -tarisznyák megáldásának (Benedictio baculorum et capsellarum
Pro peregrinis) és a visszatérő zarándokok feletti benedikciónak (In reversione
peregrinorum) a szövegkönyvét. Már a kötetet saját könyvtára számára megvásár¬
ló és az esztergomi Obseguiale későbbi kiadásainak utánajáró Ráth György is
megällapftotta, hogy a szerkönyv kesöbbi kiadäsai (1500, 1501, 1508, 1525) az
Oláh Miklós által kiadott Ordo et ritus 1560. évi megjelenésével bezárólag — a
nyomdahibáktól eltekintve — ugyanazt a szertartásrendet változatlan formában
örökítették át?" Jöllehet az Ordo et ritus mär a trienti zsinat (1545-1563) ideje
alatt, nem sokkal annak befejezése előtt látott napvilágot, Oláh Miklós előszavá¬
ból inkább csak a (szó szerinti) ellenreformációs hevület, mintsem a liturgia meg¬
reformálása iránti elhivatottság világlik ki. Ennek következtében a zarándokál¬
dás kapcsán is a , régi esztergomi rítus megtartása" keretében a korábbi, fent em¬
lített szöveg átvételét regisztrálhatjuk. Hogy mennyire volt régi ez az esztergomi
rítus, azt egyelőre — a középkori adatok összehasonlító elemzése híján — nehéz
lenne megmondani. Ami bizonyos, hogy a 13—14. századi hazai adataink egy ettől
eltérő szövegmintát kínálnak a zarándokeszközök megáldására. Oláh Miklós ér¬
sek szertartáskönyve (az Obseguiale Strigoniense hagyománya nyomán) egy euró¬
pai viszonylatbanis hosszú szertartásrendet közöl, amely—a szokásos antiphonákon
és responzóriumokon kívül — sorrendben négy orációt, egy zsoltárt (90.), két bib¬
liai éneket (Canticum Simeonis, Canticum Zachariae), közöttük három újabb orá¬
ciót, majd végezetül egy záró könyörgést foglal magába. Sokkal rövidebb volt en¬
nél a zarándokok fogadásának menete, amely egy zsoltárból (132.) és két könyör¬
gésből állt" A viszonylag kevés utasítás (rubrika) egyrészt arra utal, hogy a
tarisznyákat és a botokat a szertartást végző pap adta a zarándokok kezébe," más¬
részt a zsoltárt megelőzően felszólították az áldásban részesülőket, hogy térdelje¬
nek le, illetve hajoljanak meg az oltár előtt?" A szertartás egészének szigorúan
vett párhuzamát eddig nem találtuk meg, az egyes szertartáselemek középkori eu¬
rópai előzményei és analógiái viszont jól körvonalazhatók. Az ordó első egységét
jelentő négy oráció a rítus legkorábbi, rr. századi eredetű rétegéhez tartozik, ame¬
lyet Franz a zarándokkellékek megáldásának — európai viszonylatban — legelter¬
*® A példány alig több mint egy évszázada került elő a könyvgyűjtő Ráth György jóvoltá¬
ból. Ráth 1889.
"5 Ráth 1891.
MOR 1560, ff. 47v-5lr.
*48 Hic det eis capsellas et baculos scilicet ad manus.” — OR 1560, f. 48r.
„Hic prosternant seu inclinent se humiliter ante altare, et dicatur psalmus.” — OR
1560, f. 48v.
349
393