Page 383 [383]
OCR
3. A gyermek A gyermekek megáldása a középkorban vagy betegségekhez, vagy pedig bizonyos eseményekhez (pl. első hajvágás) kapcsolódott." Általános gyermekáldások jobbára csak a kora újkorban keletkeztek." Az általunk közölt 18. századi szertartásrendek a szerzetesi, , félhivatalos" gyakorlatban éltek. Az Arca Domini nem csupán egy általános gyermekáldást közölt (a), hanem annak folytatásaként, rontás esetére egy nagyon erőteljes exorcizmust is beiktatott (b). Ettől némiképp eltér a Fasciculus triblex beteg gyerekekre javasolt benedikciójának szövege (c). A gyermekek fogadalmi beöltöztetésének rítusát a pannonhalmi bencés kéziratból ismerhetjük meg (d). A szerzetesi közösségekhez kapcsolódó benedikciós szertartás keretében egyes gyermekeket szülői fogadalomból az Isten kegyelmébe és az adott rend alapító szentjének védelmébe ajánlottak. A szertartás középpontjában a kisgyermekek rendi ruhába történő felöltöztetése és felövezése áll. Életkorra vonatkozó pontos megjelölés nincs, de a rubrikák szóhasználatából (,,infans”) az egészen kicsi gyermekektől a 6-7 éves fiúkig és lányokig bárki szóba jöhetett („ut cum ad annos discretionis advenerit”). A fogadalmi idő hossza vál tozó lehetett. A szertartás a szülők és vélhetően a szerzetesközösseg több tagjának jelenlétében, a templom oltáránál zajlott le. A pap külön megáldotta az övet és a ruhát, a szertartáshoz a szenteltvízen kívül füstölőt is használt. Az ordó hét orációt, három zsoltárt, valamint több rövidebb fohászt és átvezető, bevezető könyörgést is magába foglalt. A gyermek tulajdonképpeni megáldásának mozzanata az oltáron zajlott le, és határozottan áldozatjelleget öltött magára. Az első orációban isteni védelmet kértek a gyermekre minden szellemi és testi baj ellen. A szertartás ismert párhuzamai kivétel nélkül rövidebb ordót foglalnak magukba. A hazai kiadású benedikcióskönyvek kétféle rendet tartalmaznak, amelyek közül a ferences követi hűebben (ám rövidebben) a bencés ordót.?" Utóbbihoz kapcso325 A gyermek megáldásához az első haj- és szakállvágáskor vö. Franz 1909, II. 245—257. Ugyanő foglalkozik az iskolai oktatását elkezdő gyermek (főként) ortodox megáldásával is: Franz 1909, II. 257—260. A mainzi egyházmegye vonatkozásában: Reifenberg 1971—1972, II. 388—392. FT 1739, 99—100. , Benedictio ad induendum puerum pro voto”. A jelentősen rövidebb 326 327 szertartasrendben mindössze az első könyörgés szövege szerepel a szertartásra vonatkozó előzetes utasítás, valamint a Szent Benedekre történő hivatkozás nélkül (a szöveg lehetőséget nyújt bármely szent nevének behelyettesítésére). A szerkönyv csupán a ruhak — szenteltvízzel történő — meghintésére és a füstölő használatára ad utasítást. Ehhez képest: AD 1774, 156-158. „Ritus induendi pueros vel puellas habitu S. Francisci, vel S. Clarae ex voto" címmel hosszabban követi a szertartás menetét, de a végén a , Veni creator spiritus" himnusztól három könyörgést elhagy. Az első orációt a szórend némi változtatásával és Szent Ferenc nevének kétszeri beiktatásával közli. 382
