Page 297 [297]
OCR
14. Gyertya A sokféle teológiai magyarázatra és változatos laikus felhasználásra egyaránt alkalmas gyertyákat általában gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén (február 2-án) áldotta meg az egyház a misekönyvben szereplő szertartás keretében." A gyertyaszentelő ünnepén történő gyertyaáldás szövege régi középkori előzményekre vezethető vissza." Az általunk közölt 18. századi szertartásrendnek (a) 10. századi előzményei vannak." A február 2i gyertyaszentelés első hazai emléke a Pray-kódex ordója."" Középkori eredetű hagyománya van a szentelt gyertya vihar elleni védekezésben történő felhasználásának. Emellett már a 18. századból is vannak hazai adataink arra vonatkozóan, hogy a szentelményt a haldoklók kezébe adták és meggyújtották. De a gyertya szerepet játszott a keresztelésnél és a szülés utáni asszonyavatásnál is. Gyógyító funkciója is ismeretes. Mindezek nem csupán a gyertyaszentelőkor megáldott gyertyákra érvényesek." Lehetőség volt ugyanis az erre elsődlegesen hivatott ünnepen kívül is elvégezni az áldást. A pannonhalmi kéziratos szertartáskönyvben szereplő szöveg (b) határozottan nem mondja ki, hogy a megáldott gyertyáknak konkrétan mi lesz a funkciója azontúl, hogy meggyújtásukkal a , sötétség fejedelmei" minden szolgáikkal együtt kiűzhetők a hajlékokból. A szertartás — forrásunkkal szó szerint megegyezve — szerepel a Rituale Romanum első kiadásában" és ennek nyomán az esztergomi rituáléban is." Az áldás szövege olyannyira rögzült, hogy eltérő változat talsemazeurópaihivatalos, "sema, félhivatalos" "gyakorlatban nem találkozunk. M Ältaläban a gyertyäk megäldäsäröl: Franz 1909, I. 442-460; Artner 1923, 90-96. A húsvéti gyertyaáldásról lásd a „tüz” &s Agnus Dei fejezetekben írottakat. Előképe szerepel egy 12. századi felső-ausztriai (Szent Flórián) rituáléban: Franz 1904, 31. Lásd még Freisen 1898a, 148—156. Vö. Franz 1909, I. 447. A Fasciculus triplex összeállítója a Missale Romanum formuláját emelte be gyűjteményébe. Ugyanitt , Effectus" címmel egy rövid bekezdés található a szentelmény hatékonyságáról, amely a , sötétség fejedelmei" által támasztott vihar elleni alkalmazást emeli ki saját korára vonatkozóan. — FT 1739, 25—26. Zalán 1927, 55—57. A középkori szertartások kiváló elemzését adja: Józsa 2009. “Vo. Balint 1977, 1. 191-200. “7 ROM 1614, 144; 1635, 240. A szertartás a Missale Romanum első kiadásában is ezzel a szöveggel szerepel: MR 1570, 47—48. Hasonlóképpen a római rituálé elődjeiben is helyet kapott: LS 1523, 223—224; THS 1580, 179 (megegyező szöveggel). STR 1625, 169. „Benedictio candelarum extra diem purificationis beatae Mariae Virginis” (megegyező szöveggel). *® SAL 1657, 303 (ugyanaz); OSN 1653, 346-347 (ugyanaz); POL 1884, 442-443. „Benedictio candelarum extra diem Purificationis B. Mariae Virg.” (megegyezö szöveggel); POL 1743, 81-82. (ugyanaz). 20 BRA 1685, 100 (megegyező szöveggel); MB 1685, 159. „Benedictio candelarum” (megegyezö szöveggel); Nucleus 1706, 83-84 (megegyezö szöveggel); LT 1709, 112-113. 213 214 215 218 296
