Page 282 [282]
sonló szövegét. Feltűnő azonban, hogy a második benedikció itt már magához az
áldás tárgyához szól felszólító módban (, benedicaris itague rutha"), és elkerüli az
egyes szám első személyű megfogalmazást." Utóbbi szövegváltozatnak vannak
itáliai és lengyel párhuzamai is."
A d) szertartás a b) ordó céljával és szövegével szoros rokonságot mutató
benedikció. Alapvető különbség a kettő között, hogy itt a rutát zsályával együtt,
megszárítva és porrá törve áldották meg. Bár a benedikció célja itt is a megron¬
tottak meggyógyítása volt, ám a démonűző hatású növényeket most nem füstö¬
lésre használták, hanem azok őrleményét (vélhetően a korábban megáldott) víz¬
be és borba tették, és megitatták a rászorulókkal. Ez a különbség az áldást kérő
oráció szóhasználatában (,guicungue ex ea sumpserit vel biberit") is tükröződik,
noha a Tóbiásról, Sáráról és Rafaelről szóló példázat (ahol közismerten a démon
kifüstölése jelenik meg) azért helyet kapott a szövegben. Az áldás második része
itt már nem egyes szám első személyű, hanem egy többes szám második személyű,
szenvedő szerkezetű, felszólító módban álló igealakkal kezdődik (, benedicaris") a
rutára és zsályára vonatkozóan. A záró utasítások szerint a port nem volt szabad
kézzel érinteni, hanem késheggyel kellett belőle három adagot egy pohárba ten¬
ni, bort vagy vizet hozzáönteni, és késsel jól összekeverni. Hozzátették, hogy az
erőtlenebbek a port meleg, nem túlságosan sózott marhahúslevesben is maguk¬
hoz vehették. A szöveg párhuzamai a b) ordónál jelzettek mellett főként a , félhi¬
vatalos" gyakorlathoz kapcsolódnak."
Még mindig az italoknál maradva, a pannonhalmi szertartáskönyv egy másik
ordója egy különös gyógyszert kínál a rontások testből történő kihajtására (e). Az
előírás szerint a porrá tört benedekfüvet (carduus benedictus) meleg borban kel¬
lett kámforral összekeverni, majd egy kevés szentelt olajat hozzáönteni. Maga a
szertartás egy exorcizmusból és egy imádságból állt. A szöveg szórványos párhu¬
zamai közül a Flagellum daemonum egyik ordója emelhető ki, amelyik viszont
csupán az olaj — hasonló célból és szöveggel történő — megáldására vonatkozik.""
ET 1739, 69-70. A ,,De benedictionibus herbarum in festo assumptionis B. M. V.” egy¬
ségen belül (két orációval hosszabb szertartás).
5 FD 1697, 211-212. „Benedictio rutae” (megegyező szöveggel); POL 1743, 95 (az oräciö
első fele egyezik, Rafael, Tóbiás és Sára exempluma hiányzik).
FD 1697, 211-212. „Benedictio rutae” (megegyező szöveggel, de füstölést emleget);
FRA 1685, 152-154. „Benedictio rosarum, rutae, absynthii etc. et quarumcunque
herbarum, extra festum Assumptionis B. Virginis" (nagyrészt MB 1685, 224-225. szö¬
veggel egyezik); Nucleus 1706, 74-76 (MB-vel egyezik); POL 1743, 95 (az oräciö elsö,
nagyobbik fele egyezik, csak suffumigatiót emlegetnek, nem itatäst).
FD 1697, 176-182. , Benedictio olei probatissima ad expellendas omnes facturas,
maleficia, ligaturas et omne opus nefarium diaboli de humanis corporibus, guae ab
aliguibus adscribitur Sancto Cypriano" (egy hosszabb szertartás részeként, csak az olaj
megáldására vonatkozóan megegyező szöveg). Vö. még MBP 1845, 319. , Benedictio
196
197
281