Page 281 [281]
mert, konkrét textuális egyezés az általunk közölt forrásszöveggel jóval kevesebb
esetben mutatható ki. Fontos körülmény, hogy a Rituale Romanum első kiadásá¬
ban nem szereplő" benedikciót Pázmány Péter — a korábbi hazai hagyomány je¬
gyében"" — felvette a megújított esztergomi szertartáskönyvbe. Ennek szövege
szinte betűre megegyezik az itt szereplő ordó szövegével."" Ezt a , magyarországi"
szöveghagyományt éltette tovább a Fasciculus triplex is." Mivel egyelőre még nem
sikerült az itt szereplő áldások konkrét európai analógiáinak nyomára bukkan¬
nunk, egyelőre akár a magyarországi eredet, illetve a speciális regionális haszná¬
lat hipotetikus megfogalmazását is megengedhetjük magunknak.
A démonűző hatású rutafű megáldása (b) itt önmagában, elsősorban a füstö¬
lés eszközeként szerepel, ugyanakkor a szertartáskönyv másik két szertartásában
(vö. b, g) és a Fasciculus triplex alább közölt rítusában (c) egyéb növények társa¬
ságában is helyet kapott. Az ordó szövege különösen a d) szertartásrenddel mutat
szoros kapcsolatot, de nem egyezik meg vele szó szerint. Fontos különbség, hogy
itt a második, effektív áldásszövegben a pap egyes szám első személyben beszél,
miáltal személye és szerepe hangsúlyozódik."? Az első oráció Jézus Krisztushoz
szól, akitől áldást kér a rutára, hogy az tartsa távol az ördögöt mindenkitől, akit
azzal megfüstölnek vagy aki azt magánál tartja. A pap továbbá a Tóbiáson és Sá¬
rán is segítő Rafael arkangyal elküldését kéri, hogy a halált hozó démon ne árt
hasson a hívőknek sem házaikban, sem fürdőikben, sem ágyaikban.
A ruta megáldásának szertartása — több benedikcióskönyv tanúsága szerint —
egy 16. század végi nyomtatott szövegváltozatra vezethető vissza." A magyaror¬
szági , félhivatalos?" források közül a Fasciculus triplex összeállítója a füvek
Nagyboldogasszony-napi megáldása után illesztette be a ruta megáldásának ha¬
569-573. „In festo assumptionis B. M. V. Benedictio herbarum et processio” (VIEN
1889 szövegével egyezik); ARG 1590, 273-276 (mäs szöveggel); MOG 1551, CXXXIII’-—
CXXXVT (elterö szöveggel); SAL 1575, 319-322 (salzburgi rítus, eltérő szöveggel); LT
1709, 80-82.
Az áldás — az itt vizsgált ordótól eltérő szöveggel — a megújított római rituálé függelé¬
kebe került csak be: ROM 1881, App. 40—43. Ennek párhuzamai: OLM 1694, II. 65—
68; FRA 1685, 148-152.
TA 1596, 191-192 (megegyezö szöveggel). Megjegyzendő azonban, hogy a legkorábbi
hazai nyomtatott szertartásrend ettől eltérő szövegváltozatot foglal magába: OR 1560,
75-16.
STR 1625, 187. „Benedictio herbarum in festo assumptionis B. Mariae Virginis”.
Pl FT 1739, 67-69. ,De benedictionibus herbarum in festo assumptionis B. M. V”
Bartsch emiatt az egyes szám első személyű formula miatt teszi a ruta megáldásának
szövegét a kimondottan a , tárgyakra" irányuló exorcizmusok közé. — Bartsch 1967,
317, 408.
"Erre utal többek között: Franz 1909, I. 417-419; LT 1709, 229-231. ,Benedictio ruthae
contra daemoniacos, ex sacra institutione S. Rom. Ecclesiae, et Decreto Trident.
Concilii restituta, et impressa Parisiis 1595.”
188
189
190
280