Oldal 272 [272]
OCR
8. Gyümölcsök, szőlő Az első termések felajánlásának ókori görög, római és zsidó előzményei után a keresztény gyakorlatban erre a hagyományra vezethető vissza a gyümölcsök, szőlő és egyéb kerti termények megáldásának szokása. A keleti és a nyugati egyházban egyaránt nagyon korán megjelenő, egymással kölcsönhatásban álló jelenségek az általunk közölt kora újkori szertartásrendek sok évszázados gyökereire mutatnak rá." Nyugaton a legkorábbi (5. századi) adatok az új bab és az új szőlő egyházi megáldásáról szólnak. Ennek időpontjaként Szent (II.) Sixtus pápa ünnepnapja (augusztus 6.) jelenik meg a forrásokban." A 12. századtól szakaszosan, majd a 15. századtól pápai rendelkezés következtében általánosan elterjedt, hogy ugyanezen a napon Urunk színeváltozását ( Iransfiguratio Domini) ünnepelte az egyház. A továbbra is szokásban maradt szőlőáldás ezáltal új teológiai hátteret nyert." A szőlő mellett más gyümölcsök első termésének felajánlása és megáldása is szokásban volt. Ezek közül egy általános, az adott gyümölcsök nevét szabadon behelyettesítő rövid formulát közlünk (d)."§ Az általunk közölt esztergomi gyümölcs- és szőlőszentelő szertartásrend (a) központi orációja — a római rituálé közvetítésével — középkori európai eredetre vezethető vissza." Hasonlóan a Gelasian liturgiáig visszavezethető a Rituale Strigoniense másik szőlőáldásának (c) imádsága is, " noha maga a benedikciótípus az 1614-ben kiadott római rituáléból kimaradt. A megáldott gyümölcsök közül Közép-Európában az alma játszott vezető szerepet. Franz középkori adatai szerint Szent Jakab és Kristóf (júl. 25.), Szent Sixtus és Lőrinc (aug. 6., 10.) napján, valamint más augusztusi ünnepeken (aug. 15., 29.) szenteltek almát." Almaszentelő formula már a Gelasianumban szerepelt, ám ez nem egyezik azokkal az imádságokkal, amelyek a Szent Balázs-napi almaáldás ältalunk közölt szertartásrendjében találhatók (b). Utóbbi ordó egyike annak a hat benedikciónak, amit Pázmány a Rituale Romanum kínálatával szemben a ma15 V6. Probst 1857, 121-124; Franz 1904, 103-105; Reifenberg 1971-1972, I. 610-614; II. 432-433; Schönfelder 1904-1906, I. 26. A Sixtus-napi szölöszenteles szertartäsa a Pray-ködexben is helyet kapott: Zalán 1927, 57. “T° Franz 1909, I. 361-376; Martene 1736-1738, III. 586. 18 Eléképére: MR 1570, f. 47. További áldástípust jelent a gyümôlesfäk rövid , alternatív" benedikciója: MB 1685, 213. Franz a 8. századi Sacramentarium Gelasianum alapján közli analógiáját: Franz 1909, I. 376. A szertartásrend a 17-18. századi európai rituálék többségében ezen a módon for dul elő. Lásd például PAS 1751, 148. © Vo. Franz 1909, I. 372. Ugyanezt lásd még MOG 1551, f. CXXXVIII-CXXXVIII; AUG 1580, 641-643. "Vö. Franz 1912, 30. 166 , 169 271
